Aki már tűkön ül a várakozástól, úgy érzi nem tud októberig várni, és nem elégszik meg azzal a 6 darab preview-val, amit nemrég kiraktam, az most örülhet, ugyanis itt van a teljes anyag! Több, mint egy hónappal a tényleges megjelenés előtt!
S bár nem hiszem, hogy valakinek is lettek volna ezzel kapcsolatban kétségei, de most már legalább 100%-os magabiztonsággal ki merem jelenteni, hogy ez az év legerősebb albuma! Ezt már az év végére beígért TOA album se fogja tudni überelni, az kurvaisten, Conrad 2012-re tervezett Ophidian albuma pedig nemrégiben több különálló EP-re hullott szét, ezzel diszkvalifikálva magát a versenyből.
Mea culpa, amiért pont a célegyenesben hanyagoltam el ennyire az Enzyme 40-et feldolgozó projektemet. :) Múlt héten végre megkaptuk az utolsó preview-t is, ami számomra az egyetlen track a 14-ből, ami igazán tetszik.
Ugyanakkor megmosolyogtatónak tartom a spekulációkat is, amik azt próbálják kitalálni, hogy ezúttal melyik enzájmos szállította ezt a tracket. Na vajon?! Mert az egy dolog, hogy sokan még mindig nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy Ophidian-on kívül már senki sem maradt, aki még hajlandó lenne Enzyme X bőrbe bújni, de a jellegzetes hangzását sem ismerik fel?!
Mivel ezer éve nem választottam már be ebbe a rovatba olyan flyer-t, amihez ne lett volna valamilyen úton-módon közöm/közünk, gondoltam, most van itt az ideje kompenzálni egy kicsit, már csak azért is, mert úgy érzem, hogy az alábbi szórólap konkrétan köröket vert ránk kézirajzos kategóriában.
Ritkán látni ugyanis ennyire hatásos, szuggesztív és lenyűgöző grafikát, ami van annyira erős, hogy különösebb photoshopolás nélkül is elvisz a hátán egy egész flyer-t. Ha nekem kellett volna ebből a varjúból szórólapot faragnom, valószínűleg én se csináltam volna többet, minthogy egy egyszerű multiply-jal rádobom egy ilyen, vagy ehhez hasonló pergamenszerű háttérre, mert ehhez egész egyszerűen nincs és nem is lehet mit hozzáadni.
Ezt a flyer készítője, Roki is nagyon jól tudta, hiszen nem mai motoros a szakmában, rengeteg korábbi A38-as, Bladerunnaz-es és egyéb buli szórója köthető a nevéhez, amiknek stílusa egytől egyig nagyon különböző, ember legyen a talpán, aki egy ennyire mozgó célpontot megpróbál beskatulyázni, vagy aki első blikkre képes volt megmondani erről a flyer-ről, hogy ezt ő követte el.
Ami kicsit furává teszi, hogy a bulinak semmi neve, így azért hiányzik a tetejéről egy logóval ellátott fejléc, ami egyfajta keretet adhatna az egésznek, illetve bár kurva jó a lineup kiírás, de szerintem túlságosan rálóg a varjúra. Egyébként ez utóbbihoz nem tudom honnan jött az ötlet, de két tippem van: Az egyik a The sparrows are flying again, a másik pedig a Bad education című spanyol film reklámkampánya, ahol pont ilyen "véres" betűkkel telefirkált gyufásskatulyákkal promózta a filmet a hazai forgalmazó. :)
Emellett kicsit sajnálom, hogy az A38-nak már szinte védjegye azt az "infobar"-t oda a jobb felső sarokba rakni, mivel jelen esetben talán jobban mutatna a varjú alatti üres részen, ahol ráadásul - mondanom se kell - semmit se takarna ki feleslegesen.
Tipográfia híján másba nem tudok belekötni, kicsit lehetne rajta azért több infó, bár a lényeg kétségtelen, hogy rajta van. Nem tudom lesz-e ebből papíros változat, mert ha igen, akkor a végső értékeléshez azért a hátoldalra is szükség lenne, de azt hiszem ezúttal már most megelőlegezhetek neki egy 9.5/10-et.
155 éve született Heinrich Rudolf Hertz, az elektromágneses hullámok felfedezője. Sok egyéb - később taglalt - apropó mellett talán nem véletlen, hogy pont a mai napot választotta a glasgowi illetőségű Fracture 4 arra, hogy a legújabb digilabel-jéről lerántsa a leplet, melynek ezúttal a Love Hz nevet adta.
Fracture 4 - Love Hz [LVHZ001] 1 - Intro 2 - Thank You for Breaking My Heart 3 - I Never Want To See Your Face Again
Elég csak egy pillantást vetni a számcímekre, hogy rögtön levágós legyen, milyen érzelmek hatására is született valójában ezt az új EP, illetve, hogy miért is nem illett ez a Bloodshed Unlimited-re, a srác másik - elméletileg még futó - label-jére.
Nem akarok túlzottan közhelyekbe bocsájtkozni, de azt meg kell hagyni, hogy azon túl, hogy a szerelem, mint minden érzelmek egyik legerősebbike, mocskos dolgokra képes, megvan neki az a remek tulajdonsága is, hogy alkotásra sarkallja a művészlelkeket. Nem is akármilyenre, hiszen a legkiválóbb remekművek - kevés kivételtől eltekintve - mind erőteljes érzelmi befolyásoltság alatt születtek.
Ugyanakkor a szerelem sosem dolgozik egyedül. Mindig van egy sidekick-je, egy érzet, amin keresztül testet öltenek a dolgok, legyen az a hiány, a boldogság vagy akár a fájdalom. A végeredmény szempontjából a negatív érzelmek természetesen jobbak, a beteljesületlen, illetve megcsalt, megtört szerelmek mélyebb rétegeit képesek felszaggatni a tudatalattinak, amiből ezek a szerzemények elsősorban táplálkoznak.
Fracture 4 történetéhez nem kell sok, hogy a legapróbb részletekig rekonstruálhassuk, gyakorlatilag a másodperc törtrésze elég, annyira nincsen véka alá rejtve. A szimbólumok meglehetősek direktek és egyértelműek, még azt is meg merem kockáztatni, hogy jelen esetben a HZ valójában nem is a német fizikust, hanem a női főszereplő monogramját jelöli.
Azonban hiába értem meg valahol maximálisan a srácot (hiszen annak idején én is követtem el néhány számot szerelemben; tegye fel a kezét, aki nem), azért valljuk meg őszintén, erős erre az egyetlen egy érzelmi töltetre külön label-t felhúzni. Hiszen hosszú távon a fájdalom egészen biztosan enyhülni fog, így perspektívája nincsen semmi, ráadásul hiába beszél a srác többesszámban, valójában fogalmam sincs hány meggyötört lelket tudna odaverbuválni maga köré. Persze ha a mostani élmények hatására extra termelékeny lesz (sanszos), akkor azért még egy-két EP tuti ki fog tudni esni ebből a sztoriból. Aztán meg majd meglátjuk.
Most nincs nagyon időm hosszasan pofázni eme újonnan nyitott kategória előtt, meg nem is nagyon tudok miről, valahol úgy hiszem borítékolható volt, hogy ez lesz az élvonal, vagy legalábbis valami hasonló. Mondjuk nem is jelent meg túlságosan sok ilyen "témájú" album tavaly, ami meg igen, az szerintem mind jelölve lett, úgyhogy tényleg várható volt, hogy nagyjából ezek lesznek a befutók. De hogy az első helyen melyikük fog végezni?! Na, az még kérdéses!
Lehet, hogy 2012 a nagy visszatérések éve lesz?! A Noisj legalábbis úgy tűnik nagyon rajta van, hogy az elmúlt évek során elkallódott tehetségeket felkutassa és új lehetőséget biztosítson nekik. Nagyon helyesen, hiszen Omnicide visszahozása már önmagában hatalmas nagy bravúr, hát még hogy most Murmure-t is előásták valahonnan!
Murmure - Grumble 'N Growl [NOISJ-18] 01 - The new beginning 02 - The pied piper of hamelin 03 - Second reality 04 - Swallow yourself 05 - Escape from hell 06 - The birds 07 - Something in the woods 08 - Barren land
Bár azt meg kell hagyni, annyira nagy rajongója azért nem voltam a srácnak, főleg, hogy ha jól tudom, csak két lemeze jelent meg, mindkettő 2006-ban, az egyik az Industrial Movement-nél, a másik pedig a B2K-nál. Akkor ez utóbbi ráadásul ki is maradt (most pótoltam csak YouTube-on egy pár órája, de így már nyilván nem ugyanaz), az IM-es meg nem tett rám különösebb benyomást.
Ennek ellenére ez a mostani anyag nagyon jónak tűnik, bár sajnos egyelőre csak 3 számot lehet meghallgatni a nyolcból, de a The new beginning például nagyon adja. Érzek benne egy erőteljes Armageddon Project-es hatást, viszont annak örülök, hogy a kick nem lett ugyanolyan kopogós, mert ez így sokkal faszább. :)
A Swallow yourself, illetve a Something in the woods ennél azért egy kicsivel elborultabb már, mégsem hasonlítanak ezek sem a srác régebbi munkáira, jó látni, hogy az elmúlt években nem tétlenkedett, és tovább fejlődött.
Mindenesetre engem ez meggyőzött, alig várom már, hogy a többi számot is hallhassam. Azt kell, hogy mondjam, egyelőre nagyon jól indul ez az év, bár ha jól emlékszem, tavaly is valami hasonlót mondtam, aztán mi lett belőle! Lehet babonásabbnak kéne lennem, és nem jelentgetni ki ilyesmiket felelőtlenül. :)
No, hát ahogy várható volt, a mainstream EP úgy tűnik, hogy kicsit megosztja az embereket. Mondjuk az elégedetlenkedők zöme eleve nincs is kibékülve azzal az irányvonallal, amit mostanában a fősodor képvisel, így ezt inkább tudjuk be annak. Ettől függetlenül azért elég jól alakul a szavazás; végre van aktivitás, ezt már szeretem!
De ha már megosztásnál járunk, nincsenek kétségeim afelől, hogy a most következő kategóriára is ugyanez a sors vár, hiszen ami a mainstream-nek a Traxtorm, úgy látszik, az lett most az experimental-nak a Meta4. Hozzáteszem ebben nem kis szerepe volt a véletlennek sem, hiszen csak mindössze 2 lemez kapott annyi voksot, hogy automatikusan továbbjusson a második fordulóba, a maradék hármat egy 9 fős mezőnyből kellett kirandomizáltatnom, az itt látható eredménnyel. Szavaztatok volna többen... :P
Ettől függetlenül szerintem egy teljesen jó ötösfogat állt elő, még ha talán nem is lett olyan erős, mint az előző években, de valljuk meg őszintén, 2011 nem az innovációk éve volt. Nem is igazán passzol már ez az "experimental" jelző ide, merő hagyományőrzésből hagytam csupán meg, holott valójában csak egy mainstream-komplementer akar lenni ez. Én mindenesetre tudom már, hogy kire böknék, és ti?!
Az igazat megvallva, mindig is birizgálta a fantáziámat, hogy egy Tapage & Meander szett hogyan is nézhet ki, hiszen a legtöbb közös zenéjüket nem bulizásra találták ki. Vagy mégis?! Mindenesetre most már nem kell, hogy kétségek közt gyötrődjünk, hiszen minden kérdésünkre választ kaphatunk ettől a - YouTube-ra nemrég felkerült -közel egy órás élő felvételtől, amit a legutóbbi Club r_AW-n sikerült valakinek rögzítenie.
És hát, mint az jól látható (illetve hallható), a srácok semmit sem bíztak a véletlenre, és gyakorlatilag a teljes arzenáljukat felvonultatták, amit a közös zenélések alkalmával eddig kitermeltek magukból. Van itt minden, régi és új, IDM, breakcore, hardtechno, industrial és darkcore, egy igazi terülj-terülj asztalkám annak, aki szereti az ilyesmit.
Az idejét se tudom már megmondani, mióta nem foglalkozom a holland fesztiválok és a hozzájuk kapcsolódó anthem-ek követésével. A "miért"-re szerintem mindenki tudja a választ, az elmúlt időszakban nem sok olyan zenei anyag került ki ezekről a rendezvényekről, amik a meglepetés erejével változtatták volna meg a véleményemet; mindegyik a várt színvonalon teljesített, valahol a tízes skála alsó fertályán.
Ez jobbára annak tudható be, hogy a legtöbb fesztivál meglehetősen egykaptafára készül, ugyanazzal a koncepcióval ugyanazt a tömeget igyekszik megmozgatni, így mindegyik a mainstyle-ra (igen, a köpedelmesen szar mainstyle-ra :P) helyezi a hangsúlyt, ez pedig - többek között - a himnuszaikon is meglátszik.
Valószínűlg ezért is kaptam fel annyira a fejem a Q-dance legújabb dobására, a QORE 3.0-ra, mert az láthatóan valamennyire szembe mer menni a trendekkel, és a mainstyle helyett sokkal inkább a valódi hardcore értékeket igyekszik az előtérbe helyezni. Ez meglátszik a koncepcióján, a lineup-ján, a hamarosan megjelenő válogatás CD-jének tracklist-jén és természetesen a hozzá készíte(te)tt zenéken.
Ez utóbbiak kapcsán a szervezők még arra is ügyeltek, hogy lehetőség szerint kerüljék az elhasználódott anthem kifejezést, hiszen ahhoz mára már - köszönhetően a fent említett tucatrendezvényeknek - egy komoly negatív jelentéstartalom is kapcsolódik. Ezért ők mindezt most úgy nevezik, hogy soundtrack, és ebből dobtak most össze egy kedvcsináló minimix-et, hiszen már csak napok kérdése, és itt a buli!
Ezen track-ek közül nagy valószínűséggel az idei év Abandon-jának kikiáltott Inception by Sound tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot, melynek egy kisebb darabját már a nyáron megjelent Qore trailer alatt is megcsodálhattuk. Most azonban végre kiderült a címe is, illetve ennek a minimix-nek hála egy másik részébe is belehallgathatunk, a teljes élményre azonban még mindig várnunk kell egy kicsit.
Ráadásul ha minden igaz, az OST még talán bakeliten is megjelenik, nem csak digitálisban, mindamellett persze, hogy lesz egy 2CD-s compilation is, aminek kapcsán elég csak egy pillantást vetni a tracklistjére, hogy elmondhassuk, rendkívül jó ízléssel lett összeválogatva és nagyon sok izgalmas címet tartalmaz. Nem tudom, hogy az ID&T tervez-e idén a Toxic Hotel-éhez hivatalos Thunderdome CD-t kiadni, de bizony fel kell kötnie a gatyát, ha emellett labdába akar rúgni.
Na, most hogy kicsit felpörögtek a dolgok, rögtön megragadnám az alkalmat, hogy egy Facebook page-et ajánljak a figyelmetekbe, ami a Subculture Revolution kezdeményezéseként látott napvilágot, s amit magam is maximális mellszélességgel támogatok.
Az O.M.E.N. ugyanis azzal a céllal jött létre, hogy egy helyre terelje a kemény elektronikus zenék szerelmeseit, legyen szó drum&bass-esekről, hardcore-osokról, breakcore-osokról vagy hardtechno-sokról, hiszen mára a stílusok közötti átjárhatóság több, mint megoldott, s ahelyett, hogy mindegyik tábor külön-külön próbálna meg a kietlen magyar undergroundban boldogulni, lehetne ezt akár együtt, közös erővel is.
Természetesen ez a koncepció főleg azoknak kedvez, akik a fent említett stílusok szinte mindegyikében otthonosan mozognak, illetve nem zárkóznak el annak lehetőségétől, hogy jobban megismerjék őket. Ráadásul egy ilyen olvasztótégelyben - mint egyfajta közös nyelv - kiemelt szerephez juthatnak a hibrid stílusok is, mint például a crossover és az industrial hardcore.
Az O.M.E.N. tehát egyfajta mozgalomként is felfogható, ami nem egyébre vállalkozott, minthogy megpróbálja idehaza meghonosítani ezt a - többek között a Club r_Aw nevű holland rendezvénysorozatra is olyannyira jellemző - zenei kavalkádot, s mindezt természetesen nem csupán a Facebook nyújtotta virtuális keretek közt, hanem kellő aktivitás esetén kézzel fogható bulik formájában is. Ebből kifolyólag a csoport első mérföldkővéül azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a létszáma mihamarabb érje el a 666 főt, mivel akkor még akár idén sor kerülhet az első O.M.E.N. partyra!
Ennél jobb hír a Yithian olvasói számára azt hiszem nem is lehetne, hiszen nem ilyen bulikra vágyunk mindannyian az Explosion megszűnte óta? Ahol végre nem a köpedelmesen szar mainstream uralkodna, hanem a tényleg színvonalas és változatos zenéké lehetne a főszerep, ahol meglenne a lehetősége annak, hogy valami újat, valami mást, valami különlegesen hallhassunk, s ahová ismét érdemes lehetne olyan külföldi fellépőket elhívni, akik munkásságuk okán többek között ezen a blogon is gyakori vendégeknek számítanak.
Ehhez pedig egyelőre úgy tűnik, hogy nem kell más, minthogy sokan legyünk, itt a blogon és az O.M.E.N. oldalán egyaránt, megpróbáljuk a 2009 óta szobájukba kövült ex-Explosionös közönséget kirobbantani és újraaktivizálni, majd pedig nagy létszámban összeverődni egy erre alkalmasnak ítélt szórakozóhelyen!
Tehát ne feledjétek! Ami ma még nektek csak egy lájk, az holnap már akár valami sokkal nagyobb is lehet ennél! Szóval... mire vártok még?!
Rendhagyó módon most nincs kedvem holmi hangzatos angolszász nyelven íródott cím mögé rejteni a tényleges tartalmat, hiszen szeretném minél direktebb módon felhívni a figyelmet a következő partyra, ami a már korábban ismertetett Vakondok 2 című dokumentumfilm premierjéhez kapcsolódik.
Amikor még az előző bejegyzést ennek kapcsán megejtettem, magam sem sejtettem, hogy a szervezők mennyire komolyan gondolják ezt a bemutatót, hiszen rögtön egy komplett bulit is kanyarítottak köré, nem is akármilyen lineup-pal! Hiszen valójában az ingyenes belépő mellé egy "három az egyben" rendezvényt kaptok, ami egyszerre filmbemutató, "Budapest Micro" és zenés-táncos mulatság, ahol az underground elektronikus zenék színe-java is képviselteti magát.
Az este logikusan a film bemutatásával kezdődik, nyolc nullanullakor, ezt követően kerül sor egy nagy adag chiptune live act-re, a magyar SIDrip Alliance, a svéd Random, Goto80, illetőleg a spanyol Raquel Meyers tálalásában. Gameboy, C64, Amiga és FM chipes prüntyögés, élőzenés hangszereléssel fűszerezve.
Utána éjféltől pedig lesz minden, amit egy színes, roskatag zenei paletta csak megbír. Dubstep, jungle, drum&bass, breakbeat és egyéb törtségek, techhouse, pszichedelikus népi elektronika, szaxofon improvizációk és - ami számunkra a legfontosabb - némi hardcore is szerény személyemnek köszönhetően.
Hogy azon belül mi legyen, még nem döntöttem el, de kivételesen lehet javaslatokat tenni, a lemeztáskám véges mivoltát - és az elveimet :P - figyelembe véve igyekszem majd a lehető legtöbb igényt kielégíteni, ha megígéritek, hogy eljöttök. :D Ugyanakkor megeszem a kalapom, ha a Voldo-t nem rakom fel, hiszen azt szerintem kifejezetten az ilyen bulikra teremtették!
Na, úgyhogy gyertek, hiszen a fentiek tükrében az a múltkori "be there!" felkiáltás immáron hatványozottan érvényes! A komplett lineuphoz, biográfiákhoz és egyéb információkhoz pedig kattintsatok a fenti képre!
Rég volt már mix, úgyhogy - a változatosság kedvéért :D - jöjjön most egy ilyen.
Ha megnézitek a tracklist-et, elég ömlesztett sajt-szerűre sikeredett, nem csak stílusilag, hanem mert vannak itt új trackek, régiek, még régebbiek, és természetesen annyira újak is, amiknek még csak a címét se tudhatjuk. Ideje, mivel már kezdem unni az eddigieket. :)
The Outside Agency @ Qore 3.0 Minimix
01. The Outside Agency & Sei2ure – Undermind 02. DJ Hidden – Breathe In Breathe Out 03. The Outside Agency feat. Tapage – Industrial Cooking Spray 04. The Outside Agency – Primitive 05. Lenny Dee – Fucking Hostile (The Outside Agency Remix) 06. The Outside Agency & Sei2ure – Pacifists 07. ID 08. The Outside Agency – Antichrist VIP 09. ID 10. Mindustries – Facerocker (The Immobilizers VIP) 11. Eye-D & DJ Hidden – Speedbump 12. ID 13. The Outside Agency feat. Mindustries – The Immobilizer VIP 14. The Outside Agency – We Move As One 15. The Outside Agency – Cross
Az alábbi egy szakdolgozat témája, ami az elemi erőt hivatott szimbolizálni és aminek sound design-jához nem voltak restek - némi Tapage-os segítséggel fűszerezve - Conrad tehetségét igénybe hívni. Remélem ötöst kaptak, mert ez így baromi feelgoodra sikeredett!
Miután kezdtünk volna már végleg adaptálódni a gondolathoz, hogy ha Void Settler-szerű új zenékre vágyunk, akkor Embrionyc-hoz kell fordulnunk ez ügyben (igen, tudom-tudom, egy csomó review-jával adós vagyok még, de legalábbis hárommal), hosszú idő után végre maga a mester is összekapta magát annyira, hogy új anyaggal jelentkezzen.
Első blikkre nagyon úgy tűnhet, hogy ez a szeptemberben - sajnos kizárólag csak digitálisan - megjelenő Swamp Rat minialbum nem más, mint a nagy sikerű None Follows The Sunrise közvetlen folytatása, azonban Void Settler mintha sok más kollégájával ellentétben (pl. Armageddon Project) nem akart volna abba a hibába esni, hogy ugyanolyan zenékkel rukkoljon elő, mint 5 éve. Legalábbis ez az első preview mintha erre akarna utalni. Ennek ellenére örülök, hogy ezzel szemben az arculat és a témaválasztás maradt a régi, mert ez utóbbi remek lehetőséget nyújt arra, hogy azért helyenként reflektálhasson azokra a - mára már klasszikusnak mondható - számaira, amiket anno nagyon sokan szerettük, és amikhez hasonlók azóta is hiányoztak az elmúlt évek zenei palettájáról.
Persze attól még ezt a Swamprat. Swamprat indeed című számát újszerűnek titulálni szinte csak és kizárólag saját munkásságának kontextusában lehet, hiszen másoktól nem egy ilyet volt már alkalmunk hallani. Nem is kell ehhez feltétlen messzire mennünk, hiszen a The Third Movement történetében is akadtak már ehhez hasonló szerzemények, gondoljuk csak például a fent említett Matteo másik alteregójára, Life:::Runs:::Red-re, fénykorában ő is remek rimshot-kopácsolásokat szállított. De jók is voltak azok!
Nem lesz rossz ez a mocsári patkány, érzem, úgyhogy nagy várakozással tekintek szeptember közepe elé (remek ősznek ígérkezik azért az idei, ha most Eye-D & DJ Hidden, Tapage és Switch Technique után ez is feliratkozik a várós albumok listájára). Illetve merem remélem, hogy addig még azért több elpotyogtatott preview-hoz is szerencsénk lesz, és hogy azokban sem kell majd csalódnunk. Én amondó vagyok, nyugodt lélekkel lehet most már vége a nyárnak. :)
Tegnap óta teljes lázban ég az uborkaszezontól ellajhárosodott hardcore-os közönség, hiszen csak úgy a semmiből hirtelen megjelent egy új Enzyme X, ráadásul vinyl-en!
Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy ez az idei év folyamán több szempontból is példa nélküli. Mikor volt utoljára olyan, hogy egy vinyl megelőzte a digitális verzióját? Vagy hogy egyáltalán egy, a fősodortól ennyire távol pozíciónált anyag kézzel fogható formában is megjelenhet? Arról nem is beszélve, hogy manapság már nagyon nem divat, hogy valamit ilyen fokú hírzárlat övezzen, hiszen tele a világháló mixcut preventáló YouTube-videókkal, különféle twitt-morzsákkal és mesterségesen gerjesztett hype-okkal.
Úgy látszik a Cardiac ezzel igyekszik könnyíteni kicsit a lelkiismeretén, hiszen ez a lemez egyértelműen a magunkfajta régi motorosoknak szól. A megjelenés módja, formátuma, tartalma mind-mind nekünk igyekszik kedveskedni, gyűjtőknek és régi rajongóknak, akiket az elmúlt időszakban azért jócskán ért sérelem. Köszönjük hát meg nekik ezt a kedves gesztust!
Enzyme X - Enzyme X 32 [Enzyme X 32] A1 - Nathaniel B1 - Superfly
Na, és mit tippelünk, ki áll ezek mögött a számok mögött?!
Ha figyelmesen olvastátok a blogot az elmúlt egy évben, akkor nyilvánvalóan tisztában vagytok azzal, hogy milyen mértékű enzájm-rinyát vágtam itt le párszor. Ezekben nagyon sok problémát górcső alá vettem, például azt is, hogy az egyes sublabel-eknek hogyan alakult a sorsa, ki melyiket "örökölte" meg és hogy mire lehet velük kapcsolatban számítani. Ezek alapján elvárom, hogy tudjátok a választ. :P
De ha ennyiből mégse lenne meg, még mindig itt vannak a preview-k, amik azért segíthetnek bebuktatni az elkövetőt, hiszen a Cardiacék ezúttal nem túloztak, mikor azt írták a PR-szövegükbe, hogy ez egy ízig-vérig NZMX-re kívánkozó materiál lett, olyannyira magán viseli mindkét szám ennek a valaha szebb napokat látott label-nek a jellegzetes stílusjegyeit.
Az igazat megvallva mégis féltem, nem is kicsit, mikor tegnap délután először röppent fel a lemez híre. Habár tudnom kellett volna, hogy mire számíthatok, a Cardiac iránt érzett szkepticizmusom csak hamar felülkerekedett rajtam és már a leghagymázasabb víziókba is képes voltam belelovalni magamat, csak azért, mert nem mertem elhinni, hogy ez a lemez olyan lehet, amilyennek én szeretném, hogy legyen. Féltem, hogy az "experimental" jelző zászlaja alatt képesek lehetnek olyan blaszfémiára, hogy az X-re is berángatnak valami mocskos dubstep-et, vagy ezt is odaadják Synapse-nek, hogy sikeresen alulmúlhassa a label történetének - történetesen épp az ő nevéhez fűződő - leggyalázatosabb számait.
El nem tudom mondani, hogy ezek után mennyire örülök, hogy ez a lemez olyan lett, amilyen, igazi, hamisítatlan, aranykort idéző, színvonalas produktum. Merem remélni, hogy ha ezt így bevállalták, nem torpannak most már újra meg, hanem folyamatosan azon lesznek, hogy azért bizonyos időközönként kompenzáljanak, hogy nekünk, megkeseredett, régimódi, szentimentális arcoknak is csepegtethessenek valamit.
Őszintén szólva, nem nagyon hittem már abban, hogy a The Third Movement háza táján bármi is képes lehet még felvillanyozni. Pedig annyira nem is szar, amit mostanában csinálnak, pláne néhány - épp mélyzuhanását élő - konkurens label-hez képest.
Promo például tök jó, hogy visszatért a régi hangzásához. Igaz, hogy a világot már nem tudja megváltani ezekkel a Style-okkal, de annyira legalább vannak jók, hogy a régi nagy slágereire ne hozzon velük szégyent, s már ez is valami. Ráadásul még Wishmaster-nek, a csapat legméjnstájlosabb tagjának legújabb EP-je is meglepően keményre sikeredett, holott ez a mai hardcore-ban már sajnos nem mindenhol alapvetés.
Ugyanakkor D-Passion-ről nem nyilatkoznék, számomra ő a TTM Angerfist-je, bármi kerül is ki a kezei közül, az számomra csak és kizárólag a szarral lehet egyenértékű. De legalább - a fentiekkel egyetemben - még róla is el lehet mondani, hogy igazi hardcore-t csinál, nem pedig csupán valami hardcore-nak látszó, tinilányokat nedvesíteni óhajtott popzenét.
A sorból meglepő módon - a mostani release-ek közül - egyedül Deathmachine lóg ki, aki képes volt arra a bravúrra, hogy még a Mindustries-nál is unalmasabb industrial-okkal (és crossover-rel!) rukkoljon elő. Ennek azonban a csapatátlag nem nagyon látja kárát, ugyanis a soron következő Frame of Mind debütálóalbuma minden ilyen negatív kilengést durván ellensúlyoz, még pedig azzal, hogy gyakorlatilag a Fragments of the Future óta - már pedig annak már három éve! - nem jött ki ilyen ütős album a TTM-nél!
Frame of Mind - Digoxin [T3RDM0174D] 01 - Welcome to Madness 02 - Brainsick Thoughts 03 - We Are Tuirrema 04 - Hold On Me 05 - Mental disorder 06 - Technical Side 07 - Weapons & Knives 08 - The Sannikov's Land 09 - Old Dancing Owls 10 - Hello Peaky
Nem egyéb helyről érkezett egyébként ez a zajos bithalmaz, mint a fagyos Szibéria legmélyéről, méghozzá két - Gancher & Ruin szintű - fiatal srác prezentálásában, akik ahelyett, hogy kint a szabadban játszottak volna (hah!), inkább zajzenék fabrikálásával ütötték el az időt. És milyen jól tették, hiszen nem titkolt céljuk volt valami Peaky Pounder-hez, N-Vitral-hoz és Sandy Warez-hez hasonlót alkotni, de arra szerintem még álmukban se mertek volna gondolni, hogy ezzel jócskán túl fogják szárnyalni a - mára már teljesen kiégett - mestereiket is.
A fotójukat megnézve valójában alig hiszem el, hogy ez a két srác nem a Goncharenko család harmadik, illetve negyedik ikergyermeke, hacsak nem valami szupertitkos szovjet klón-program végtermékeiről van szó jelen esetben, akik mostanában - szinte egyszerre - fordultak termőre. De ha ez így van, remélem sok tucat ilyen klónja van még Oroszországnak raktáron, mert a zeneiparnak nagy szüksége lenne rájuk. :)
Annak idején egyébként, amíg még Peaky-t mindenki finnek hitte, gondolom sokan próbálták a zenéjének ridegségét a skandináv éghajlattal magyarázni. Benézték. De a Frame of Mind esetében valóban aligha lehetne a szibériai téltől elvonatkoztatni, hiszen ennyire fiatalon még csak nem őrültekkel van dolgunk; egyszerűen csak megmutatták, hogy a zajzene megél -40 fokon is.
Tipikusan olyan album ez egyébként, hogy nem nagyon lehet róla trackekben beszélni - illetve inkább úgy mondom, nem nagyon érdemes -, mivel annyira egyben van az egész (Meg aztán olyan ez, mint egy Razor Edge, ahol aztán a számcímeknek a világon semmi értelme. Old Dancing Owls?! WTF?), hogy az ember már-már akaratlanul is egyetlen egy kognitív sémába akarja beszuszakolni, mintha az album mértékegysége lenne jelen esetben az atomikus. Ebből kifolyólag valakinek vagy bejön az egész, vagy nem. Vagy azt mondod a tracklist bármelyik száma láttán, hogy "húú, bzmg, ez kurva jó!" vagy pedig egy hangos "takarodj!" kiséretében lövöd ki a lejátszót a picsába.
Tehát mivel egy borzasztóan szélsőséges zenéről van szó, csak és kizárólag végletekben lehet vele kapcsolatban vélekedni. Persze gondolom itt most nagyon sokan ugranának szívük szerint a torkomnak, hogy dehát ez zaj, nem zene! És valóban. De annak mennyire jó már, nem?!
Aki szerette az első Meta3-t, az most örülhet, ugyanis máris itt a következő, ami egy szintén régóta a "fiókban" porosodó track-et rejt. Érezni is rajta, hogy régi, de kár, hogy sehol sincs feltűntetve, hogy mennyire, mivel ilyenkor realizáljuk csak igazán mennyire tud hiányozni ez a fajta minimalista, minden kompromisszumtól mentes, nyers dara-hardcore. Azt hiszem elő is veszem a Blackbox-ot este. :)
Habár a korábbi Embrionyccuccra egyetlen egy komment sem érkezett, azért bízom benne, hogy a legtöbbeteknek adta, mert ha igen, akkor most velem együtt örülhettek, ugyanis a múlt héten egy újabb EP látott tőle napvilágot, ráadásul teljesen ingyen!
Embrionyc - Knowledge Discovery In Data Bases [ATAR-RHO-014] 01 - Embrionyc - Knowledge Discovery In Data Bases 02 - Embrionyc - Oxygene 03 - Embrionyc - Recognition Of The Bloody End 04 - Porphyria - Day Of Reckoning (Embrionyc Remix)
Azt kell, hogy mondjam, a srác továbbra is kurva jó, és szerintem mihamarabb Meta4-on a helye! (Bár egy Symp.tom cameo-t is el tudnék tőle képzelni, ha nem lenne ennyire kétségbeejtően leülve az a label.) Ráadásul ez a négyszámos is meglehetősen színesre sikeredett, aminek az ürömje ezúttal is az, hogy a végére csak oda keveredett megint valami proliság. :S:D
Viszont az "A oldal" úgy zseni, ahogy van! Persze ezt a véleményemet valószínűleg csak a lassú zajdara szerelmesei fogják osztani, de ők merem remélni, hogy nagyon. A Knowledge Discovery In Data Bases például bármelyik The Relic vagy Moleculez számmal felveszi a versenyt, ezért is jegyeztem meg fentebb, hogy Symp.tom-ra való. Ennél már csak a savas Oxygene a durvább, aminek a címe nem is lehetne találóbb, hiszen rég hallottam már ennyire fojtogatóan sötét számot. (De akkor ez most mi is? Oximoron?! Vagy van erre a magyarnak külön szava? :D)
Továbbra sem győzöm tehát hangsúlyozni, hogy ingyen elvihető, tapossátok hát azt a letőtő linket, ígérem nem fog leszáradni a kezetek a "sok" kattyintástól!
Kisebb szünet után most megint annyi szníkpíkelnivaló szabadult rá a világra, hogy szinte kizárt, hogy tartani tudjam a tempót (főleg hogy a tespedés után végre megint egy olyan munkahelyen dolgozhatok, ahol élvezem a melót, ezért ez így ki is tölti a napjaimat), így előre is elnézést, ha kihagyok valamit, elsőkörben igyekszem azokra rámenni, amik a leginkább felkeltették az érdeklődésemet.
Épp ezért a tegnapelőtti Mindustries után egy szárnyait bontogató német newcomer-rel, Embrionyc-kal fogjuk folytatni, akiről sajnos sokat még az Internetet fellapozva sem sikerült megtudnom, csak annyit, hogy ez a második megjelenése.
Embrionyc - Audio Tape Crash [ANT012] 01 - Audio Tape Crash 02 - Present Future (Original 2006 Edit) 03 - This Is Not A Daydream (Gamma Edit) 04 - Clubwalker
Az a helyzet, hogy a "lemez" artwork-je csípi a szememet (symmetry fail :S:D), úgyhogy nagyon gyorsan scrollozzuk is át, és térjünk rá egyből a lényegre: a zenére.
Számomra egyértelműen az év eddigi legnagyobb meglepetéséről beszélünk (most nincs kedvem visszakeresni, lehet elsütöttem már párszor idén ezt a közhelyet :D), hiszen nyilván nem írnék egy newcomer-ről, ha nem látnék a benne különösen nagy fantáziát. Ez az EP pedig már csak azért is figyelemreméltó, mivel visszahozza azt a hangzást, amivel anno még Void Settler robbant be a köztudatba.
Hogy ezt tetten érjük, nem kell messzire mennünk, hiszen pont a címadó Audio Tape Crash bír mind közül a legegyértelműbb Void Settler utánérzéssel, még ha most így hirtelen nem is tudok egy konkrét Telepes számot se említeni, amire a leginkább hasonlít, de a legfőbb jellegzetességei mind jelen vannak.
És hogy ha már elfogadtuk axiómaként, hogy az első szám leginkább Void Settler-re hasonlít, akkor a Present Future kapcsán leginkább Moleculez neve kéne, hogy elsőként az eszünkbe jusson, még ha helyenként ebben is ott csilingelnek a gnómok. Azt kell, hogy mondjam, ez egy igazi Symp.tom-ra kívánkozó alkotás, meglepő, hogy már 5 éves, s ha nem ment el azóta a srác végleg a Void Settler-es zajongás irányába (mellesleg én tiszta szívemből remélem, hogy de!), akkor ebből előbb-utóbb még akár cameo is lehet.
Mindenesetre utánérzet ide vagy oda, én nem szívesen használnám egyik szám esetében sem a koppintás szót, mivel annál egy kicsivel mindegyiket személyesebbnek érzem. Viszont még ha így is nézzük, akkor is eltörpülnek a nagyágyú, azaz a This is not a Daydream mellett, ami egyértelműen az EP legszebb, legszívhezszólóbb, legszemélyesebb száma. Még ha nem is hoz ez Embrionyc-nak akkora népszerűséget, valószínűleg akkor is ez lesz az ő személyes báttörflájja, hiszen mi ez, industrial?! Nem merném rá egyértelműen ráhúzni ezt a jelzőt, mivel számomra a "dallamos industrial" kifejezés már egy kicsit oximoronba hajlik, mégis nagyon Butterfly-szerű az a kontraszt, amit itt alkalmaz. Szinte már-már trance-be hajlanak azok a stringek, amikkel operál, de az amúgy könnyen emészthetőnek tűnő, "kedvesen depresszív" dallamot végül egy oly mértékben torzított dobbal fejeli meg, hogy az valami elképesztő. Ha van kívülálló, akinek már a Butterfly is megakad a torkán, akkor képzeljük el, hogy mit művelhetne vele ez?! Légszomj, fulladás, azonnali halál! :)
De ha már kontraszt. Az mi, hogy ezek után képes volt még negyediknek felkúrni a "lemez" végére egy - airquote - kvázi mainstyle-t?! Mondjuk ilyen címmel, hogy Clubwalker, mi más is lehetne, mint egy igazi proli gennypárlat?! Tipikus Neophyte B-oldal, annak minden jellegzetességével. Színessé teszi az EP-t, annyi szent, csak valahogy kurvára nem illik oda. De mindegy, nem para, mivel igazából az összképet már nem tudja elrontani.
Én bízom benne, hogy rövidesen hallunk még a srácról, mivel bőséggel van benne potenciál. Hogy aztán ezt mennyire fogja tudni kamatoztatni, még nem tudni, én ahogy már fentebb is mondtam, annak örüljék a legjobban, ha ő lenne a legújabb Void Settler, mivel a régit már azt hiszem elvesztettük.
A számok az Antistaticbandcampjén teljes hosszukban is meghallgathatóak!
Mióta is nem volt már TOA? Két és fél hete?! Na, akkor ideje...! :)
Ha emlékeztek, január közepén már kutyafuttában összeszedtük, milyen megjelenésekre is lehet számítani a srácoktól a közeljövőben. Nos, úgy néz ki, hogy ezek közül a Sustained Records-os cameo lesz az első befutó, még februárban. Ebbe lehet most lentebb belefülelni!
The Outside Agency / DJ Hidden - Primitive / Scintillate [SSTD005] A1 - The Outside Agency - Primitive B1 - DJ Hidden - Scintillate
Ha valaki hallgatta mostanában Hidden 28-án megjelent Intransigent Podcast-ját, annak már ismerős lehet mindkét szám, ami felkerült a korongra. A mixet ugyanis a B oldalon jegyzett Scintillate-val kezdi, nem is véletlenül, hiszen tipikus warmup track-ről beszélünk, a srácoktól nem megszokott visszafogottsággal és leheletnyi savas PH értékkel. Gondolom ezért sem rejtették el a TOA alias mögé, hiszen az azért ennél egy fokkal keményebb vonalat képvisel, amit itt helyben remekül is példáz a másik oldal. A Primitive ismét egy igazi crossover gyöngyszem, mennyire hiányzott is már egy ilyen!
A borító vicces, a lemez (de jó, hogy nem kell idézőjelbe tennem!) várós, már látom, erős lesz ez a február is!
The Grand Finale, : Hát izé... Bekaphatod akkor:) Hakkeh:) »
The Grand Finale, : Deadfly jól összefoglalta a dolgot (a coverpuzzle és a hányós... »
The Grand Finale, : Talán a legjobb alternatívát nyújtotta ez a blog azok számára,... »
The Grand Finale, : pfff ez most vicc? »
The Grand Finale, : Kár a blogért, mindig szívesen olvastam. Szerintem a TD fíling... »
The Grand Finale, : Üdv! Sajnálom,hogy abba marad ez a blog.... Szerettem olvasni,még azt... »
The Grand Finale, : Kár, nagy kár. Bár érezhető volt, hisz mikor is frissültél... »
The Grand Finale, : Idióták vagytok mind. Aki elment 2 körül, és aki ott... »
The Grand Finale, : Én is hasonlan éreztem a Thunderdome-al kapcsolatban pedig sajnos nem... »
The Grand Finale, : :( »