Bár ezt valószínűleg nektek nem kell mondanom, de én innen csapatom a borús Angliából, így nem árt néha emlékeztetnem magamat ama egyszerű tényre, hogy egyébként nyár van, tengerpart, napfény, ragyogás...
Ennek tükrében hallgassunk tehát meg most együtt a következő zeneszámot, ami az idei nyaralások legnagyobb alapvetése kéne, hogy legyen! Szinte látom is magam előtt, ahogy emberek éppen horvátba vagy görögbe nyomulnak lefele az autópályán, és közben ezt csapatják az autóban! How feelgood is that?!
Nem véletlen, hogy rég nem írtam már az Obs.cur-ról, hiszen aki olvasta a Mr.Gasmask-os bejegyzésemet, az tudja, hogy milyen szinten csalódtam benne. No, persze közel sem annyira, mint egy Enzyme-ban; ahhoz ez azért nem volt még annyira magas lovon.
Bár kétlem, hogy a fent említett írásomat olvasták volna, legújabb lemezük kapcsán azonban a morgolódásom mégis mintha megértő fülekre talált volna. Az önkritikát gyakorló Collision ugyanis ezúttal teljesen a háttérbe vonult, és tartózkodott attól, hogy akár csak egyetlen egy "voltmár" szám erejéig is képviseltesse magát a lemezen. Ezzel azonban gyakorlatilag megszületett az első olyan Obs.cur, amin csak külsősök kaptak helyet, olyan label-ek embereit hívva segítségül, mint a Dune vagy a Narcosis. És ez nem kicsit dobta meg a színvonalat!
Sam.C neve, ha más honnan nem is, az Obs.cur 5-ről egész biztosan ismerős lehet, akkor egy egészen kellemesen savas drum&bass-szel örvendeztetett meg bennünket, most pedig bizonyítja, hogy az acidcore-hoz is legalább annyira ért, rögtön rámutatva ezzel Collision legnagyobb hibáira, aki valamiért mindig is borzasztó fukarul bánt a stílusra jellemző eszközökkel.
A Demonic Possesed Vehicle szerencsére nem ennek a szellemében született, ki van engedve az a TB rendesen, és egy igazi oldschool kick van alácsapva (hogy valóban megérdemelje azt a core jelzőt), amitől - nem csalás, nem ámítás! - máris nem lesz unalmas a dolog. Persze ezt nem meglepő módon az "újhullámos" közönség baromira nem érti, szidják a dobot, mint a kurvaélet, és volt olyan is, aki odáig merészkedett, hogy egész konkrétan TOA koppintásnak titulálta ezt a számot. Na most erre mit lehet mondani?!
A Ghostship jól láthatóan ugyanazt a témát lovagolja meg, mint az előző, csak valahogy kevesebb (ló)erővel (hogy is mondta anno Enok?! "Előre állóhajó!" :D), így ez már jóval obscurosabbra sikeredett, puha dobbal, kevés bassline-nal; ezt akár a Mindustries is írhatta volna, így ez valószínűleg azoknak készült, akik úgy szerették az Obs.cur-t, ahogy volt. :)
A Narcosis-ról ismert Acidolido azonban szintén nem fogta vissza magát, és a Bialetti-vel egy az A1-gyel erőteljesen párhuzamba állítható oldschool hangzású acidcore-t szállított. A kick is itt megüti azt a szintet, amit szerintem egy hardcore-ral kevert acid számnak kötelessége, miközben mindamellett az egésznek egy nagyon kellemes, barátságos atmoszférája van. Nagyon rá vagyok állva mostanában az ilyen típusú számokra.
És ha már szó volt koppintásról az előbb, akkor ha valakire, akkor Acid Up Dub-ra lehet ebből a brigádból egyedül igaz az, hogy nyúlt valahonnan, ugyanis a Mantrá-ja erőteljesen hajaz Mr.Gasmask - Womb Fever-jére, ami szintén az Obs.cur 5-ről lehet ismerős.
Mindegy, még tán ez is belefér, hiszen a külső számok lettek annyira erősek, hogy elvigyék a hátukon az egész release-t, s ezzel gyakorlatilag megszületett az eddigi legjobb Obs.cur, úgyhogy innen már merem remélni, hogy nem fordulnak vissza. Nyolcadiknak például én nem kevesebbről álmodom, mint egy Mr.Gasmask EP-ről, de tudom, bilibe lóg a kezem...
Hogy egy kicsit eltávolodjunk most már a hardcore témakörétől, egy olyan piszkozatot vettem elő, amivel nagyon sokáig gondban voltam; kiindulópont hiányában egyre csak halogattam a megírását.
Történt ugyanis, hogy mikor elkezdtem volna szníkpíkelni a legújabb Obs.cur-t (for the record: a hatosat), akkor nyílalt belém a felismerés, hogy "de hát ez egy kalap szar"! Tudjátok, mint mikor egy filmsorozat X. részét nézve rájöttök, hogy tulajdonképpen át lettetek baszva, és valójában az egész nem tart sehová, csupán koncepciótlanul lóg a levegőben. (Mind ismerünk szerintem ilyeneket, ha gondoljátok, fakultatív jelleggel össze is szedhették néhányat kommentben.)
De ha ez egy sorozatra igaz lehet, akkor egy label-re miért ne? Hiszen kezdetben az Obs.cur felütése remek volt: újszerű, hiánypótló koncepció, ráadásul pont a legjobbkor (mikor a mainstream hardcore épp megkezdte ejtőernyő nélküli zuhanását egy végeláthatatlanul mély szakadékba). Ezen potenciál birtokában tehát az első néhány lemez - ultrakonzervatív módon kizárólag vinylen! - még javában az útkeresés jegyében zajlott, és úgy tűnt baromi hamar rátaláltak egy régiúj hangzásra. Acid-del kevert industrial hardcore, magyarul új köntösbe csomagolt acidcore, mi ez ha nem instant win?!
Hát, egy bazi nagy fail, mint azt most már kezdjük látni. Hat lemezzel a háta mögött ugyanis az Obs.cur semmiféle progressziót nem képes felmutatni, ugyanott tart, mint 2 éve, folyamatos teasing-ben tartva minket azzal, hogy a koncepcióban rejlő lehetőségeket csupán őrláng szintjén aknázzák ki. Az acid-jük nem mar eléggé, a core-juk pedig nem elég kemény.
Az egyedüli highlight a label eddigi történetében (hogy most már lassan elkezdjek a mai napi témánkhoz konvergálni) Mr.Gasmaskcameo-ja volt. "Vakok közt a félszemű!" - vághatna vissza valaki a kedvenc mondásommal, de nem lenne igaza, ugyanis egy kicsit jobban utánajárva a srác munkásságának rögvest kiderülhet, hogy neki bizony sikerült az, amiről Collision csupán csak nyomorában álmodik.
Hogy mire értettem ezt a félszemű dolgot?! Hát hogy a Womb Fever sem volt az a kimondott acidcore, ugyanakkor a legacidebb acid volt, amivel az Obs.cur valaha is elő tudott rukkolni, s ha megismeritek Mr.Gasmask valódi arcát, nagyon hamar rá fogtok jönni, hogy valójában az Obs.cur kedvéért - szánalomból-e vagy csupán transzparensségből, de - visszafogta magát.
S hogy ez az ismertető igazán hatásos legyen, most rendhagyó módon ahelyett, hogy mindössze egy lemez bemutatójára szűkíteném le a dolgot, úgy döntöttem, hogy egy egész csokorra való YouTube-videót kaptok, elvégre egy Ophidian-t se lehet egyetlen Butterfly VIP-val elintézni. Ahhoz ez a srác is túlságosan is sokoldalú, nem is fér rá minden műve egyértelműen az acid-hardcore tengelyre, harmadik pillérként ugyanis nála még az oldschool goa is megjelenik, mely elemeivel csak tovább színesíti a palettát.
Ez utóbbira példa többek között a Jawbreaker EP, ami a Deltakwadrant nevű cseh label egyetlen megjelenéseként árválkodik egyelőre (s amit lényegre törően egyből a 303-as katalógusszámmal illettek), míg a többiek zöme valószínűleg még label-t se látott, nemhogy vinyl-t. De ha ez esetben tévednék, minden információt szívesen veszek.
YouTube playlistitt, embedek pedig - kivételesen - csak a Tovább mögött.
Habár a korábbi Embrionyccuccra egyetlen egy komment sem érkezett, azért bízom benne, hogy a legtöbbeteknek adta, mert ha igen, akkor most velem együtt örülhettek, ugyanis a múlt héten egy újabb EP látott tőle napvilágot, ráadásul teljesen ingyen!
Embrionyc - Knowledge Discovery In Data Bases [ATAR-RHO-014] 01 - Embrionyc - Knowledge Discovery In Data Bases 02 - Embrionyc - Oxygene 03 - Embrionyc - Recognition Of The Bloody End 04 - Porphyria - Day Of Reckoning (Embrionyc Remix)
Azt kell, hogy mondjam, a srác továbbra is kurva jó, és szerintem mihamarabb Meta4-on a helye! (Bár egy Symp.tom cameo-t is el tudnék tőle képzelni, ha nem lenne ennyire kétségbeejtően leülve az a label.) Ráadásul ez a négyszámos is meglehetősen színesre sikeredett, aminek az ürömje ezúttal is az, hogy a végére csak oda keveredett megint valami proliság. :S:D
Viszont az "A oldal" úgy zseni, ahogy van! Persze ezt a véleményemet valószínűleg csak a lassú zajdara szerelmesei fogják osztani, de ők merem remélni, hogy nagyon. A Knowledge Discovery In Data Bases például bármelyik The Relic vagy Moleculez számmal felveszi a versenyt, ezért is jegyeztem meg fentebb, hogy Symp.tom-ra való. Ennél már csak a savas Oxygene a durvább, aminek a címe nem is lehetne találóbb, hiszen rég hallottam már ennyire fojtogatóan sötét számot. (De akkor ez most mi is? Oximoron?! Vagy van erre a magyarnak külön szava? :D)
Továbbra sem győzöm tehát hangsúlyozni, hogy ingyen elvihető, tapossátok hát azt a letőtő linket, ígérem nem fog leszáradni a kezetek a "sok" kattyintástól!
Március 10-ével kezdődően egy új partysorozat igyekszik megvetni a lábát a budapesti éjszakában, aminek legfőbb érdekessége, hogy elsősorban olyan stílusokra koncentrál, amiket eddig csak elvétve volt szerencsénk a hazai klubokban hallani. Ráadásul mindezt mindenféle kötöttség nélkül igyekszik az ínyencebb közönség elé tárni, így kínálva színes - elsőre talán össze sem illőnek tűnő - zenei kavalkádot egyetlen este alatt.
A frissen alakult StyleFusion által tervbe vett stílusok közül első alkalommal az acid és a drum&bass kerül most jövő hét csütörtökén terítékre, a COИ/sequence helyszínéül szolgáló, Jászai Mari téren található Art Katakombában. Bővebb infó a buli hivatalos Facebook-oldalán.
S mivel számomra ennek a bulinak személyes vonatkozása is van (igen, játszom rajta!), engedjétek meg, hogy egy kis személyes kitérővel folytassam. Aki még figyelemmel kíséri az írásaimat, biztosan tudja, hogy a múlt évben mindössze két olyan bookingom volt, amin konkrétan jól éreztem magam. Az egyik az augusztusi History of Rave, ahol acid-et, illetve a novemberi Neorave, ahol pedig drum&bass-t és crossover-t volt alkalmam játszani.
Épp ezért szeretnék egy kicsit jobban ráfeküdni erre a két témára; nem titok, hogy a mainstream hardcore már minden formájában gecire taszít, ezért is örülök annyira ennek a COИ/sequence-nek, ahol előre láthatólag rezidensként igyekszem majd ezt a két stílust a tőlem megszokott egyedi módon prezentálni.
Első alkalommal Envo, DJ Flatline és Futurewave + Soma szettje után nem meglepő módon én fogom az est legkeményebb zenéit szállítani (de remélem nem lesz ez mindig így :D), holland drum&bass-ekkel és a legfrissebb crossover-ekkel a tarsolyomban. Hogy mennyire fogunk tudni eldurvulni, azt majd az adott szitu meghatározza, mindenesetre én örülnék neki, ha a végére azért oda tudnánk csapni neki rendesen.
A csütörtöki dátum ellenére azt mondom, próbáljatok meg minél többen eljönni, ha nyitottak vagytok ezekre a stílusokra (és azon kisebbséghez tartoztok, akiket még nem sértettem meg. :P), hiszen a folytatást sokban befolyásolhatja ennek a bulinak a sikere.
Újabb slider release készül megjelenni a címben említett párostól, ami már november óta csúszik, de most már február 21. van megjelölve végső dátumként. Hát, kíváncsi leszek, láttunk mi már karón varjút!
Viszont nem tudom, ki mire számít, ha ezt a két nevet meglátja együtt, hiszen egy ideje már így nyomulnak; egészen pontosan most már a harmadik alkalommal adnak elő duettet, amire azért The Relicacid iránt érzett szerelme is elég erőteljesen rá szokta tudni nyomni a bélyegét, gyakorlatilag nincs szám, amiben ne lenne egy kis sav legalább. Vagy mégis?!
Moleculez & The Relic - Disasters of Ceremony [EBE020] A1 - Moleculez & The Relic - Cold Corners A2 - The Relic & Moleculez - Day of Sacrifice A3 - Moleculez & The Relic - Cold Corners (EBE Company RMX) B1 - Moleculez & The Relic - Ionic Storm (Stormtrooper RMX) B2 - Moleculez & The Relic - Ionic Storm CD Bonus - Moleculez - SAW
Megijedtetek, mi? Persze, hogy van ezen is savas cucc! Mondjuk azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem sok, egészen pontosan egy, amit a Day of Sacrifice szállít. (Vegyük észre a szolidan megejtett névcserét, az mindent elárul!) Habár az acid rovására itt is az industrial felé billen a mérleg (aminek kapcsán épp az előző bejegyzésben panaszkodtam), kivételesen ez most nagyon hangulatosra sikeredett, így talán nem bizonyul majd annyira könnyen unhatónak, mint sok másik számuk.
Ami egyébként ennek a lemeznek a kapcsán nekem így első blikkre kicsit visszásnak hat, hogy ott van a Cold Corners, ami már alapvetően nem egy nagy eresztés, de hogy pofátlan módon mainstream-et remixelt belőle az EBE Company...?! Azért az nekem egy kicsit sok! Értem én, hogy övék a label, meg minden, de ha egy mód van rá, ezt ne! Igaz ugyan, hogy ebben bizony Moleculez-ék is hibásak, mivel az eredetivel piszok jó alapot szolgáltatott ehhez, köszönhetően a béna tvinpíkszes (érezzük a pejorációt? :D) dallamának, meg minden.
Hál'istennek azért ennél valamivel jobb a helyzet az Ionic Storm esetében, mivel ott legalább Stormtrooper hozzátette, amit hozzá tudott, így könnyedén le is pipálta az originált, hozva a megszokott színvonalat.
Egyedül csak azt sajnálom, hogy a SAW nem került rá a bakelitre, így ha arra kerül a sor, biztos, hogy fájó szívvel fogom bedobni a kosárba, mivel ez lehetett volna a lemez második legjobb száma. (Így viszont nem tudom, hogy a Day of Sacrifice megér-e nekem ennyit, de majd a teljes verzió segíthet ezt eldönteni) Adták volna hozzá bónuszba azt a hulladék EBE Company remix-et, de tényleg!
Na mindegy, ne dühöngjünk, viszonyítsunk inkább egy random mainstyle lemezhez, és akkor máris jobban fogjuk magunkat érezni. Mert végülis nem rossz anyag ez, csak hallottunk már jobbakat; sok sokkal jobbat. De azért azt a bizonyos mértéket megüti.
A1 - Moleculez & The Relic - Cold Corners
A2 - The Relic & Moleculez - Day of Sacrifice
A3 - Moleculez & The Relic - Cold Corners (EBE Company RMX)
A rendszeres olvasóim bizonyára vágják, hogy ha hardcore-os berkekben kijön valami savas történet, az elsők között vetem rá magam, annak reményében, hogy hátha valami egészen masszív acid+industrial kombóra lelek, valami olyasmire, ami eredményesen implementálja a - mára már klasszikusnak mondható - Brain féle acid-ek fékevesztettségét az ipari zajdarák világában.
Sajnos azonban ez eddig még baromi kevésszer jött be, mondhatni valójában egyszer sem (szamarakat tudok felhozni példának lovak helyett); acid fronton ugyanis eddig minden próbálkozás valamiféle megmagyarázhatatlannak tűnő visszafogottságról tett tanúbizonyságot. Így a legtöbb szám nemhogy arra nem volt képes, hogy egészben tépje le az ember arcát, jószerivel még a haját sem volt képes összeborzolni.
Nem titok, hogy itt elsősorban az Obs.cur munkásságára gondolok (adalék infó, hogy márciusban jön ott a következő Collision EP), de még bizony The Relic-nek is lenne mit fejlődnie ezen a téren. Viszont minden hitem az övék, bízom benne, hogy előbb-utóbb összehoznak majd valami nekem (jobban) tetszőt, addig is viszont nézzük, mibe botlottam bele a minap: egy meglehetősen érdekes összvérbe, ami akár még rájuk is inspirálólag hathat!
Freethinker - The Acid Hardcore Tekno Album [NOISJ-06] 1 - I Love Side Chain 2 - Acid Jammer 3 - Nothing To Say 4 - Needle In The Brain 5 - Track 5 (Long Edit) 6 - Hardcore Sucker 7 - Cut Me A Slice 8 - 600-1
Őszintén szólva nem sok mindent sikerült kiderítenem erről a Freethinker-ről. Annyit tudok, hogy angol, és hogy a diszkográfiája minden, csak nem hosszú. Konkrétan ez a harmadik megjelenése, amin - végre valaki! - egészen máshogy közelíti meg ezt az acid-es kérdést, mint ahogy azt eddig a fentiektől megszokhattuk.
Ha úgy vesszük, az album első száma nagyjából rögtön ott kezdi, ahol a Brain annak idején abbahagyta: végre van ereje a bassline-nak, húz és sivít, ahogy kell, csak talán - egyelőre még - nem annyira szofisztikáltan teszi mindezt, mint ahogy azt anno a mesterektől megszokhattuk. Aztán ahogy haladunk előre a számokban, úgy tolódik el az egész a schranz, illetve az industrial irányába, míg a végére pedig meglepő módon egy egészen speedcore-közeli élményig juthatunk el, de én az ilyesmit jobb szeretem csupán uptempo-nak nevezni. (Mivel a speedcore proli :P)
Nagyon pozitív meglepetés nekem ez a release, ami egyébként nem is olyan régen, február 7-én látott napvilágot. Bízom benne, hogy sokszor fogunk még találkozni Adam Derry nevével, mivel eddig ő áll a legközelebb ahhoz, hogy az ipari sav témakörében hiánypótlót alkosson!
...és hogy ne csak szavazás legyen, megpróbálok valami magvasabbat is összehozni még idén; durva, hogy közel két hónapja nem írtam már lemezkritikát.
Pedig lett volna miről, csak újfent maga alá gyűrt a - lassan már szokásosnak mondható - év végi megfáradós dekoncentráció. Olyan szintű széthullásban volt idén is részem, hogy a zene akarva-akaratlanul is alulpriorizálódott, most kezdem csak valamennyire összeszedni magam.
Ahelyett azonban, hogy a lemaradásomat pótolnám (nincs kedvem most azokat az eldobott gondolatfoszlányokat újra felvenni), megpróbálok valami aktuálissal visszarázódni, ehhez pedig első blikkre a legújabb Moleculez (és Mental Wreckage (és Relic :D)) tűnik a legalkalmasabbnak.
Moleculez ft. Mental Wreckage & The Relic - Calling The Shadows [NOISJ04] 01. Moleculez & Mental Wreckage - Crushed By Noise (Part 1) 02. Moleculez & The Relic - Lo-Fi Deathstar 03. Moleculez & The Relic - Mechanically Induced Dreams
Egyszer már nekiálltam a Noisj, azaz a Carnage vezette industrialnetlabel bemutatásának, de mivel akkor nem jött össze, kénytelen vagyok most megejteni. Tehát akkor még egyszer: Noisj. netlabel. Carnage csinálja, és industrial MP3-akat adnak ki rajta. Megvan?! Na, akkor ennyit a formalitásokról. :)
Jó azért ezt a három nevet így együtt látni, már csak azért is, mert mindegyikük remek, termékeny évet tudhat idén a magáénak, és igazából most döbbenek csak rá, hogy ezzel szemben mennyire méltatlanul hanyagolva lettek a Yihaaw-ról. Pedig mindannyian sziporkáztak a Symp.tom barázdáin, The Relic-nek pedig külön pluszpont, hogy felfedezte magának az acid-et.
S nem csak, hogy felfedezte, azóta jószerivel nem is ereszti, lépten-nyomon minden számára savat csepegtet, így nem lehet kivétel ez a kettő sem, amivel ezen a "lemezen" szerepel. Ezek közül a Rossz minőségű Halálcsillag témája már majdnem megfordult itt egyszer YouTube-embed okán, csak aztán valahogy az is elsikkadt a piszkozatok között. Pedig amolyan csendes pusztító ez (a szónak nyilván nem a szoros értelmében :D), ami szépen lassan, kimérten, szisztematikusan bontja le a házat, ellentétben a Mechanikusan indukált álmok-kal, amire már sokkal inkább igaz az, hogy ajtóstól ront a házba.
De az igazi nagyágyú mégis csak a Mental Wreckage-dzsel összehozott kollab, ami aztán nem ismer se istent, se embert, még magam se mertem belegondolni abba, mit veszítünk azzal, hogy ez nem jött ki vinyl-en, hiszen a srácoknak eskü az a legnagyobb hibájuk, hogy a számaik többsége "vállalhatatlanul" lassú. Erre itt van ez, amit a maga 170BPM körüli tempójával lehetne csapatni...! Cudar az élet olykor, erre nem tudok mást mondani. :)
Régóta adós vagyok már a legújabb Obs.curszníkpíkjével, de úgy látszik erről már végérvényesen lecsúsztam, hiszen azóta már rég megjelent. Ettől függetlenül azonban még továbbra is érdemes szót ejteni róla, hiszen a srácok pontosan ott folytatták, ahol legutóbb abbahagyták, s így - öt rilíz után - most már végérvényesen kijelenthetjük, hogy kikristályosodtak azok az értékek, amik a label hangzását a leginkább jellemzik. Egyúttal sikerült megtörniük az eddigi megjelenésekre jellemző pattern-t is, és ismét egy válogatáslemezzel jelentkezniük. Úgy látszik, az ilyenek jobban fogynak.
VA - Obs.cur Projekt 5 [OBS5] A1 - The Relic - Beyond The Realm Of Reality A2 - Collision - Psycho Kinetic B1 - Mr. Gasmask - Womb Fever B2 - Sam.C - Brainstorm
A sok vendégszereplő egyébként mindenféleképpen színesebbé teszi a palettát, ahol úgy látszik, egyetlen közös nevező létezik csupán: a TB-303. Természeseten mindenki a saját stílusának megfelelően igyekszik meg interpretálni a savasság fogalmát, így ezen a lemezen például az industrial hardcore mellett egy techno és egy drum&bass szám is helyet kapott.
Őszintén szólva meglepődtem volna, ha The Relic nem fordul meg mostanában az Obs.cur-nál legalább egy szám erejéig, hiszen úgy tűnik, őt is rabul ejtette az újra reneszánszát élni látszó acid, mivel ebben az évben ez már a harmadik ilyen vonatkozású munkája, ami megjelenik, csak sajnos az eddigiekről (OFB06, SMPT015) én rendre elfelejtettem beszámolni. (:$) Aki azokat hallotta, pontosan el tudja képzelni, hogy milyen lehet ez az ezen a lemezen szereplő Beyond the Realm of Reality című szerzeménye is, hiszen azoknál se több, se kevesebb, hozza a megszokott - sajnálatos módon gyorsan és könnyen megunható - The Relic színvonalat.
Viszont ha osztanánk önismétlésért járó díjat, azt mégsem ő vihetné haza, hanem [dobpergés] Collision. A VoltmárPsycho Kinetic című száma arcpirító hasonlóságot mutat az Obs.cur-on megjelent trackjeinek zömével, nem is tudom, hogy gondolta. Ennyi idő is elég lett volna a srácnak, hogy teljesen kifogyjon az ötletekből?! Annyi, de annyi jó acid szám van a világon, amiből ihletet meríthet, épp itt lenne az ideje, hogy elkezdje végre kihasználni a TB-ben rejlő lehetőségeket.
Ebből is látszik, hogy ez a savas industrial hardcore mennyire gyerekcipőben jár. Nem úgy az acid techno, ami mögött már komoly jócskán kitaposott út áll. Erre ad egy remek példát Mr. Gasmask is, aki egyenlőtlen küzdelemben ugyan, de a lemez legjobb számát szállítja. A Womb Fever-en hallani, hogy ez bizony a végletekig ki van forrva. Nincs pardon, ez a zene úgy tökéletes, ahogy van.
Ami pedig Sam.CBrainstorm-ját illeti, ott sincs okunk panaszra, teljesen korrekt módon keveri az acid-et a drum&bass-szel. Talán ez az első alkalom, hogy ezt a két stílust összevegyítve hallom, nem számítva ugye a Reality Collapse-t (hint: TOA), ami természetesen egy egészen más kategória megint.
Nagyon kellett azért ez a B oldal, hogy kellőképpen ellensúlyozni tudja az industrial-os másikat, mert az most kifejezetten gyengére sikeredett. Illetve nem is ez a jó szó rá, hanem sokkal inkább az "unalmas". Valahogy azt érzem, képtelenek ezzel a acidizálással meglépni a következő szintet, ezért jobb híján egy helyben rostokolnak. Pedig elmondtam már párszor, kurva nagy potenciál van ebben az acid + industrial kombóban (és ezért is örülök annyira, hogy az Obs.cur erre specializálódott), csak egyelőre olybá tűnik, kevesekbe szorult annyi tálentum, hogy sikeres hibridet állítsanak elő. No, nem baj, majd talán a hatodik meghozza a kivánt áttörést.
Konkrétan hónapok óta hallgatom ezt a lemezt, s azóta porosodik itt ez a kritika is félkészen (* valójában már a 10%-kal is sokat mondok), hiszen bármennyire is be voltam lelkesülve az elején, rá kellett jönnöm, hogy semmit sem tudok a ritmikus zajról ahhoz, hogy érdemben tudjak nyilatkozni róla.
Ráadásul hiába is olvasnék utána, nem vagyok az a kifejezett újságíró típus, aki kerek mondatokban is képes teljesen személytelen, tárgyilagos, tényszerű leírást közölni valamiről, amihez egyáltalán nem is ért. Valószínűleg egyébként ti sem azért olvassátok ezt a blogot, mert ilyesmit várnátok tőlem, de ha több mint 600 bejegyzés után nem kristályosodott volna ki még bennetek a Yithian ars poeticája, elárulom, hogy ez az egész elsősorban arról szól, hogy a saját gondolataimat fogalmazzam meg olyan témakörökben, amikben otthonosan (értsd: magabiztosan) mozgok.
Gondolatfoszlányaim azért természetesen most is vannak, csak valószínűleg nem annyi, amennyi a felszín kapargatásánál mélyrehatóbban tudná elemezni az alábbi lemezt. Éppen ezért nem is nagyon teszek kísérletet erre, fogjátok fel ezt a mostanit egy bullshitteléssel egybekötött ajánlónak.
Mert miről is van szó amúgy? Egy olyan rhythmic noise (ismertebb nevén power noise) albumról, amiről minden dilettanizmusom ellenére sem bírom megállni, hogy ne írjak, ugyanis csak úgy ömlik belőle a sav!
Már csak ezért is érdemes néha más - számunkra olykor baromi idegen - stílusoknak kicsit utánanézni, mert van hogy WTF szintű felfedezéseket lehet velük tenni, mikor két (szinte) teljesen ellentétes tőről fakadó stílusban nem csak hogy áthallások mutatkoznak, hanem konkrétan van a pont, ahol már össze is érnek.
A ritmustalan vagy martial alapú zajzenék sosem vonzottak túlzottan, ellenben a rhythmic noise torzdobjai hamar felkeltették az érdeklődésemet. És még ha nem is bizonyultam túlontúl falánknak ezen a téren, azért csak a magamévá tettem néhány olyan albumot, amit ha hangulatomnál vagyok, azóta is szívesen hallgatok.
Igazából tényleg az a legdurvább bennük, hogy meglepően nagy rokonságot mutatnak ezek a zenék az industrial hardcore-ral. A Wikipedia tanúsága szerint ennek az az oka, hogy a hardcore-osok rengeteget merítettek ebből a stílusból, és vicces módon Ophidian van megemlítve elsőként, de én szentül hiszem, hogy ugyanakkor a rhythmic noise-ra is hatott a hardcore és a techno (ahogy történt az például az EBM-mel is az ezredforduló utáni megújulása során).
Első hallásra talán még nem annyira szembetűnő, mi is a tényleges különbség egy elborultabb industrial hardcore és egy rhythmic noise között, ha csak nem az, hogy a megszokottnál még inkább a végletekig van feszítve az ipari hangzás, minden sokkal nyersebb, torzabb, túlvezéreltebb. Viszont egy idő után feltűnhet, hogy ezek a zenék nem levezetik, hanem mindinkább gerjesztik a bennünk lévő feszültséget. Ennek pedig az az oka, hogy az industrial hardcore-hoz képest egyáltalán nem tekinthetjük biztonságosnak az őket átlengő, nyomasztóan sötét miliőt, sokkal inkább illik rájuk a veszedelmesen gonosz jelző, nem véletlen tán, hogy sok helyen sátánista gépzeneként hivatkoznak rá.
Na és akkor ezek után nincs más dolgunk már, minthogy öntsünk hozzá még néhány gallonnyi maró anyagot is, ha el szeretnénk kapni a 13th Monkey munkásságának kvintesszenciáját. Ezáltal pont egy olyan kompromisszummentesen sivítő acid-industrial crossover-t kapunk, amilyet már nagyon régóta hiányolok az Obs.cur palettájáról, ők ugyanis valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag azóta is visszafogják magukat. (De erről bővebben talán majd egy másik bejegyzésben fogok panaszkodni.)
Igazából jobban nem is tudom leírni, hogy milyen ez a 13th Monkey album, ezért inkább álljon itt két példa, amik elmesélik ezt helyettem, én pedig a bullshitelést ezennel befejezem.
A nemrég volt születésnapom alkalmából Futurewave meglepett egy kis múltidéző acid trance-szel! Ezúton is szeretném neki megköszönni ezt a kedves gesztust!
Az időzítés egyébként remek, épp mostanában gyógyultam rá ismételten az ilyesfajta zenékre, egész álló nap Acid Flash-eket és hasonlókat hallgatva. Mondjuk talán ebben még a Neorave-től elvonatkoztatva sincs semmi igazán meglepő, hiszen az öregedés gondolata rendszerint nosztalgikus hangokat üt meg bennem, így a legtöbb augusztusom a múlt jegyében szokott telni. Idén sincs ez másképp, ezúttal azonban különösebb depresszív tónus nélkül, aminek azt hiszem örülni kell.
Ha egy dolgot kéne megneveznem, hogy mit is szeretek a régi(szerű) zenékben leginkább, valószínűleg azt a vegytiszta analóg hangzást mondanám, ami mostanra már sajnos teljes egészében kiveszett a modern produkciókból, holott régen mindennek az alapját jelentette. Ahogy bakelitre, úgy vasakra se szokás már költeni, pedig mi, akik még emlékszünk, érezzük a különbséget.
Érezzük Futurewave alkotásaiban is, aki az eddig is autentikus hangulat mellett most már az egyre több legendás szerkezet (TB303, TB808, TB909, Nord lead, Korg M1) birtokában egyre autentikusabb hangzást tud kicsavarni. És milyen baszott jól is tud szólni mindaz! Hiába no, van amit nem lehet szoftveres emulációval helyettesíteni.
És kivételesen ezt most bátran merem ajánlani azon kedves ismerőseimnek is, akiknek a sivítős, arcletépős acid egy kicsit sok, hiszen a Brain-ekkel ellentétben ez az - a régi idők hardtrance-eit idéző - alkotás valószínűleg az ő fülük számára is kellemes hallgatnivaló lehet. Még kellemesebb, ha hozzám hasonlóan öregek, és ilyen zenéken nőttek fel. :)
Mi egyebet mondhatnék még? A szám magáért beszél, Futurewave jobban bánik a vasakkal, mint én a szavakkal, úgyhogy meséljen inkább helyettem ő ősi, elfeledett nyelveken.
Kicsit népmeseire sikerült az ottlétünk a tegnapi History of Rave elnevezésű Neorave bulin, így ezúton is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, amiért nem sokkal a szettem után angolosan távoztunk.
Éppen ezért a bulival kapcsolatban nem is nagyon tudok mit lereportolni, hacsak nem azt, hogy mennyire (értsd: Mennyire) bejött az, hogy életemben először játszhattam acid-et nagyközönség előtt. Jó nyilván relatív, hogy mi számít nagy közönségnek, én itt most nem a méretére gondolok, hanem arra, hogy sokan csak miattam jöttek le (köszönöm nekik ezt a kedves gesztust), illetve, hogy számomra a vártnál sokkal több embert mozgatott meg a dolog. Amennyire láttam (illetve mondták mások is), mindenkinek nagyon adta, még a helyi staff-nak is, ami nagy szó, mivel aztán ezt még soha eddig nem sikerült elérnem, igaz ugyan, hogy hardcore-ral talán nem is csoda. :)
Tényleg remélem, hogy jó volt, az elején kicsit izgultam (mindig ez van, ha olyat játszom, amit még előtte soha), ez meg is látszott a keveréseken, de aztán csak sikerült feloldódnom, és baromira élvezni, így néhány szám után szerencsére a mixek is pontosabbak lettek. Egyszóval imádtam, s akarok ilyet MÉG!
Ami egyébként számomra is meglepetés volt, most először hallottam acid-et nagy hangerőn, nem is gondoltam volna, hogy ennyire odabaszós mélyeik vannak (a magasról gondoltam, hogy le fogja szedni a fejünket), mondjuk ehhez az is kellett, hogy a Dokk-ban is kristálytisztán szóljon minden, ezért külön jár a piros pont a helynek is. A Brain-ről pedig most már végérvényesen bebizonyosodott, hogy mennyire, de mennyire durván agyszipolyozós zene, és hogy buliban mennyivel durvábbat tud ütni, mint otthoni körülmények között, pedig aztán úgy is imádjuk. Igaz ez az Emmanuel Top-okra is (sőt annak még nagyobb is volt számomra a meglepetésfaktora), szeretném is megköszönni SomaPeti-nek, hogy lehozta a lemezeit, s hogy játszhattam őket, a legközelebbire (ha lesz még legközelebb) már én is megveszem ezeket a zenéket, mert KELL!
Nem tudom, hogyan értékeltetném még ennél is jobban, hogy mennyira adta az egész, mert ahogy visszanézem az előző bekezdéseket, úgy érzem, nem sikerült teljesmértékig átadnom azt, amit ott átéltem a pult mögött. Egy biztos, régóta érik már bennem a gondolat, s ott abban a 70-75 percben sikerült is végérvényesen eldöntenem, hogy soha többet nem akarok mainstyle-t játszani, így még ha évi egy vagy két bookingom is lesz csupán összesen, leszarom, de acid-et akarok, meg industrial-t akarok, meg egy csomó olyan dolgot, amire egy átlag hardcore party-n sajnos nincs lehetőségem anélkül, hogy ne kellene szembenéznem a teremürítés lehetőségével.
Mivel idő előtt távoztunk, csak remélni tudom, hogy jól sikerült a buli, s hogy lesz ennek még folytatása. Azt kicsit sajnáltam, hogy sokakban dúlt az előítélet, hogy az én szettemet követően már biztosan nem fognak jó zenék szólni, így lépésre buzdítottak másokat is (velük együtt bennünket is). Ezzel kezdeni kéne valamit, hiszen nyilvánvaló, hogy ilyen bulikra szükség van, azonban valahogy el kéne érni, hogy az embereket ne rázza ki a hideg a rave szó hallatán, s ha történetesen egy Neorave-es DJ lép a pult mögé, ne kelljen attól rettegniük, hogy angol vagy gagyi német zenék fognak szólni. SP amúgy remekül átvette tőlem a pultot, kevésbé kommersz Scooter-eket és - hogy íve is legyen a dolognak - acid-es hardtrance-eket kezdett el játszani, csak remélni tudom, hogy a későbbiekben is ilyeneket rakott végig.
Tracklist amúgy kell valakinek? Addig kérdezzetek, amíg még nagyjából emlékszem rá, hogy mik voltak. Habár sztem elég sokáig meg fog ez még maradni bennem, egyrészt az élmény miatt, másrészt mivel tegnap mikor hazaértünk, még betáraztunk egy csomó acid-et a Winamp-ba, és végig arra flasheltem, hogy "ez is szólt". :)
Bár már biztos sokan hallottatok róla, azért szeretném nyomatékosabban is felhívni a figyelmeteket a Neorave soron következő, History of Rave elnevezésű rendezvényére, melynek ezúttal a Hajógyári Szigeten található Dokk Club ad otthont. A különleges eseményre augusztus 7-én kerül sor, és nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy tematikusan zongorázzon végig az elmúlt 20 év rave-zenei mérföldkövein.
Ennek értelmében lesz acid, hardtrance, happy hardcore, Scooteres-Blümchenes populáris megőrülés és természetesen UK hardcore-os. A sort szerény személyem fogja nyitni egy szívbemarkólóan sívítós acid warmup-pal, ami már csak azért is különleges, mert ez az első - s egyben lehet, hogy az utolsó :S - alkalom, hogy acid-et (igazi acid-et, nem savas hardcore-t!) fogok játszani. Külön a félreértések elkerülése végett fel is hívnám erre a tényre a figyelmet, így senki se várjon ezen az estén hardcore-t tőlem, még ha neadjisten hardcore-os pólóban is leszek épp akkor! :D
A belépés ingyenes, úgyhogy gyertek minél többen! További információt a party hivatalos weboldalán találtok.
Most, hogy már bőven benne járunk a februárban, épp ideje volt, hogy kicsit elkezdjen ébredezni a zeneipar. Kár is lenne meglepődni, hogy idáig húzodott, hiszen minden éven ez van. A január mindig is az előző évi hajtás és a karácsonyi bejgli-zabálás kipihenéséről, az egész éves tervek felskicceléséről, illetve a decemberben megcsúszott release-ek (ugye Ruffneck?! :D) kiadásáról szokott szólni.
Az elmúlt hetekben szépen apránként minden nagyobb label vette a fáradtságot, hogy hallasson magáról. Bimbódzó rezisztens attitűdünknek köszönhetően azonban ezeknek nem igazán akaródzunk már túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani. Ezzel szemben a kisebb kiadók lelkesedésre ránk is jó hatással kell, legyen; szívet melengető érzés látni, hogy nem torpannak meg.
Továbbra is tartom, hogy a 2009-es év egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése az Obs.cur debütációja volt. Egy év alatt három olyan lemezt raktak le, ami bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kikristályosodhasson a label irányvonala. Röviden ezt úgy lehetne összegezni: az acid jött, látott és győzött.
Szerintem még nagyon maguk az alapító atyák se gondolták volna, hogy ennyire markánsan el fog savasodni a paletta, hiszen az első release-t megelőzően még az volt a mondás, hogy a fő csapásirány az industrial, s emellett fognak időnként - nagyjából egyforma súllyal - szerepeltetni különféle experimentálisabb acid-os, technós, trancecore-os és egyéb darabokat is. A második lemez sikere azonban elég erőteljesen felboríthatta ezt a koncepciót, hiszen azóta ki se látnak az acid-ból, szinte vég nélkül ontják magukból a savasabbnál savasabb zenéket. (Tudom, milyen ez, az acid-nek meg van az a sajátságos tulajdonsága, hogy egyszer csak beránt. :D)
Ami ezen felül kiemeli ezt a label-t a többi közül, az az, hogy mer egyedi lenni. Persze szó sincs spanyolviaszról, egyszerűen egy olyan hangzást hozott vissza a köztudatba, amire már régóta igény volt, és ezt néhány innovatív megoldásnak köszönhetően sikeresen tudja tálalni.
VA - Obs.cur Projekt 4 [OBS004] A1 - Collision - Disturbed A2 - Legion - Panic B1 - Collision - After Dark B2 - Moichido - Sayonara B3 - Boutbeats - Clowns
Röppke intermezzo: mielőtt még megkérdeznétek, minek ide egy ekkora lóbaszó artwork, a válaszom csupán egy "csak". Még ha nem is túlzottan eredeti (Promo-nál már láttunk hasonlót), az eddigi legtetszetősebb lemezborítójuk ez, csak azt sajnálom, hogy mindig négyzet alakú artwork-öket csinálnak, s mégsem nyomják meg őket egészalakos 12"-re.
Igazából mit is lehetne erről a lemezről mondani? A második projekthez nagyon hasonló savas VA-gyűjteménnyel van dolgunk, melyből csak az utolsó szám lóg ki egy kicsit, ami - mintegy bónusz track-ként - a tört zenék világába tesz egy röpke kitérőt. Tehát akinek az OBS002 bejött, annak biztos, hogy ez is adni fogja, hiszen úgy is fel lehet fogni a dolgot, mintha annak a közvetlen folytatása lenne ez a lemez.
Amúgy azt figyeltem meg, hogy hiába a hardcore-os vonatkozás, a srácok kicsit se esnek túlzásba, nagyon kimérten adagolják a savat. Vagy direkt fogják vissza magukat (és lesz ez még durvább is), vagy ők valójában így szeretik. Mindenesetre agyszipolyozás tekintetében például sok klasszikus acid alkotáshoz képest a kanyarban sincsenek, többek között a Brain Recordings munkássága ugrik most be, mint alapvetés a leghardabb acid technók színterén. Én mindenesetre nem bánnám, ha kicsit elbrainesednének a srácok, agresszívabb dallamokkal biztosan jobban horzsolnának a számok, s az a TB is elbírna még egy kis torzítót! :)
A lemezt amúgy február végére ígérik, amiből praktikusan - az Obs.cur-t ismerve - március 1 lesz, hiszen eddig minden lemezük elsején jelent meg. Can't wait!
Immáron fél éve, hogy rá kellett ébrednünk, a hardcore szopóágra került, s a mainstyle réges-régen elérte azt a pontot, ahonnan lefelé vezet már csak tovább út. Obskúrus - elnézést a szójátékért :) - jövő áll előttünk, mondjuk akkor, de ez a kép azóta se tisztult semmit, az elmúlt 6 hónap próféciái eleddig kivétel nélkül hamisnak bizonyultak.
Nem fog egyik pillanatról a másikra megváltás érkezni, ezzel mindannyian tisztában vagyunk, hiszen túl sokan profitálnak a jelenlegi rendszerből, míg mások inkább csak sodródnak az árral. Valószínűleg nem is tudnék olyan label-t mondani, aminek a reputációján ne esett volna már csorba, még sem próbálkoznak váltással, túl sok vesztenivalójuk van ahhoz. Hogy a jövöképünk még baljósabb legyen, mindezt egyfajta digitális forradalom is tetézi.
Ebből kifolyólag a remény már csak az újabb, kisebb labelekben élhet tovább, ők viszont még túl aprók ahhoz, hogy a fősodor problémájával érdemben foglalkozni tudjanak, de talán arra képesek lesznek, hogy az oldalhajtások jövőjét biztosítsák. Jelenleg ezek közül is az egyik legígéretesebbnek az Obs.cur tűnik számomra.
Collision - Obs.cur Projekt 3 [OBS003]
A1 - Collision - No turning back
A2 - Collision - Rebuild the future
B1 - Collision & Mindustries - The prevailed
B2 - Collision & Moichido - Portal
Idén már két release-t is alkalmunk volt megízlelni az Obs.cur prezentálásában, és már ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy levágjuk, kiknek fog kedvezni ez a label a közeljövőben, igen, elsősorban az ipari/savas arcoknak. Bár a kezdeti koncepciójuk elvileg nem merül ki ennyiben, s még többet ígérnek, én már az eddigiek alapján is bizalmat szavaztam nekik, hiszen abszolút hiánypótló cuccokkal nyomulnak, és ha ez nem lehet a sikerük záloga, akkor semmi.
Amennyire emlékszem, a második lemezük idehaza is nagyon pozitív fogadtatásra lelt (az első kapcsán már nem rémlenek konkrét vélemények), és olybá tűnik, a harmadik - amit most egy VA helyett többé-kevésbé egyedül Collision jegyez - is méltó folytatása tud lenni az előzőeknek. Az acid természetesen itt is jelen van (még jóhogy!), de jelen esetben egészen más tálalásban, mint azt hallhattuk az OBS002-n. Persze ennek ellenére hallani rajta, hogy van köze hozzá.
S ha már mainstream-ről volt szó az elején, külön kiemelném a Rebuild the future-t, ami már csak a címével is belopta a magát a szívembe. Még ha kicsit nehezen is, de talán belegyömöszölhető a trancecore kategóriába, s ezáltal az egyik legfelszínközelibb alkotás a lemezen. Ez persze még nem teszi mainstyle-alternatívává, de az Obs.cur-nak egyelőre nem is célja a fősodorban tevékenykedni. Mindenesetre a saját egyedi hangzásuk alapköveit már sikeresen lefektették, talán nem túlzás a részemről, ha a régi idők Enzyme-jához hasonlítom. Még nem érte el ugyan azt szintet, hogy kultikussá váljék, de legalább nagyon jó esélyekkel indul neki a következő évtizednek, ha a maradék bő egy év alatt tovább tudják tartani a növekvő tendenciájukat.
Ha van olyan, akinek bejött az a "sötét monoton nemtommi", ami 3-tól 5-ig ment a legutóbbi Explosion-ön, annak ez a mix is iszonyatmód adni fogja, hanem még jobban. Ez pure acid végig, míg én nem estem túlzásba, s csak csepegtettem ilyet is, különben megkurvultak volna az emberek. (Mondjuk lehet, hogy így is. :D)
Úgy látszik, miközben mindenki az artcore feltámasztásától, illetve a crossover/industrial elterjedésétől reméli a megváltást, hajlamosak vagyunk megfeletkezni arról az orrunk előtt heverő tényről, hogy mintha a savas hangzás újra kezdené reneszánszát élni. Szépen lassan ugyan, de újra beívódni látszik a köztudatba, egyre többször találkozni vele, s egyre több artista jön ki valami ilyesmivel. A Genosha és az Obs.cur után kétség sem férhet hozzá, hogy a Symp.tom lesz a következő label, amelyik valami ilyesmivel fog minket meglepni.
Mivel újhullámos acid release-ből egyelőre még kevés van, ez a mix nagyon faszán szemezget a múlt egy-egy darabjákából is, egyedül azt a Catscan remix-et sajnálom, hogy belekerült, de ennyit igazán el lehet még viselni. Ilyet még!
The Relic @ Ben Harder Show
01. Somatic Responses - Acid Fame
02. Biochip C. & Alice D. - Reality Re-Programming
03. Further individual Control - Momentz
04. Comababy - The Analog Assasin
05. Biochip C. & Alice D. - Personal Visit From God
06. The Outside Agency - The Machinery Of Death (part 3)
07. Zekt - Experiment
08. Biochip C. & Alice D. - Virtual Druks
09. Dark Sessions - D.F.G.S. 4
10. Fly By Wire - Alkaline 3dh (Catscan Remix)
11. Diex - Prof. Barrabas
12. Biochip C. & Alice D. - Alien Playstation
13. Zekt - Sound & Vision
14. Launch - Selected Forms
15. The Outside Agency - Reality Collapse
16. Comababy - Rave Racer
17. Choose - Analyzed Levelz
18. Dark Sessions - D.F.G.S. 8
Júniusban úgy készüljetek, savas eső lesz! Akkor jelenik meg ugyanis a szárnyait még csak most bontogató Obs.curlabel második lemeze, amely az első release után egyből nagyon magasra teszi a mércét, és az Outside Agency-t megszégyenítő ipari savval igyekeznek meg minket levenni a lábunkról, úgy tűnik, sikeresen.
VA - Projekt 2 [OBS002]
A1 - Legion - Devine
A2 - Fracture 4 - She's all mine
B1 - Mindustries - Dark as night
B2 - Collision - Headsman
B3 - NicHiBan - Sound presser
A készülő Genosha 18 kapcsán már említettem, hogy értekezni kívánok egy kicsit a sav áztatta industrial jóságokról (nem titok, erre a release-re gondoltam), amikból úgy tűnik, a közeljövőben nem lesz hiány, hiszen az Obs.cur egyik dedikált célja, hogy az ilyen jellegű zenéket új köntösbe csavarva újra köztudatba hozza.
Csak aztán ez egy kicsit megcsúszott - mármint az írás, nem a release -, lévén, hogy megint nagyon kevés időm van a bloggal foglalkozni. Ellenben már kurva jó vagyok piszkozatok létrehozásában. Mikor ez a blog indult, sosem hagytam félbe írást, és nem is voltak piszkozataim, most meg csak úgy sorakoznak. Hiába, a megcsappant szabadidő egyik nagy átka, hogy nincs időm órákig cicomázni az egyes bejegyzéseket, ugyanakkor kevés kivételtől eltekintve arra sem visz rá a lélek, hogy hanyag módon dobáljam ki az írásokat. Nem szeretem összecsapni, mert az bizony meglátszik.
Mindegy, intermezzo-nak ennyi is elég, mert bár csomó másik piszkozat várja, hogy kiteljesedjen, addig nem tudok haladni a bloggal tovább, amíg ezt be nem fejezem, megfogadtam. Bízom azért abban, hogy megkésve is tudok újat mutatni ezekkel a szníkpík-ekkel, hiszen máshol nem nagyon láttam még visszaköszönni őket.
Amit első blikkre is le lehet már vágni, ahogy rápillantunk a tracklist-re, hogy az előző release-hez képest már ismerős nevek is visszaköszönnek, mint például Fracture 4 vagy a mostanában igencsak aktív Mindustries. Ami annyira viszont már nem szembetűnő, az a sokat emlegetett acid-es hangzás. Remélem nem tekintitek ezt spoiler-nek, mivel én nem tudtam (nekem annyira nem tolták az arcomba az Obs.cur-os srácok, hogy mire számíthatok), ezért számomra még megvolt a meglepetés kellemes ereje.
Ettől függetlenül is hihetetlenül erős release-re lehet számítani, mivel már csak ezeket a preview-kat is képes voltam rommá hallgatni az elmúlt egy hétben. Jó látni amúgy, ahogy bővül az Obs.cur artista-bázisa, hiszen az alapításkor még csak mindösszesen két tagot számlált a label, most pedig máris 4 új névvel találkozhatunk rajta, még akkoris, ha ezek közül a java valószínűleg csak vendégszerepet tölt be. Viszont nem lennék meglepődve, ha valami savas cuccal a TOA is beköszönne a közeljövőben.
Mivel sajnos elég rövidkére sikeredtek ezek a preview-k, képtelen lennék rangsorolni a trackeket, pláne, hogy mindegyik tetszik, közel egyformán. Mindenki remek munkát végzett, s egyedül talán csak NicHiBan fogja kiverni néhol a biztosítékot, mivel amit ő csinál, az már nagyon messze esik a hardcore teritóriumától.
Mindenesetre fogyasszátok egészséggel, remélve, hogy júniusban mihamarabb találkozhatunk a teljes release-zel!
Mindig élmény egy új label születéséről beszámolni, főleg ha valami olyan hiánypótló indusztriálos-acidos történetről van szó, mint a nem régiben útjának indított OBS.CUR, mert az ilyesmiből sosem elég. Persze már előre hallom a mainstyle-osok rosszmájú megjegyzéseit, hogy ugyan mi ebben a hiánypótló, bőven elég, hogy van egy Genosha. Nos, szerintem ez nem így van, millió hardcore label van (tényleg, valamikor össze kéne számolni, hogy pontosan mennyi), de ennek csak elenyésző száma van kifejezetten a sötétebb vonalnak dedikálva, míg a pronyó mainstyle-okban meg térdig lehet gázolni.
Ami viszont számomra a legmeglepőbb, hogy ritkán látni olyat, hogy valaki, illetve valakik az ismeretlenség homályából kilépve egyből saját label-lel dobbantanak, ha csak nem - temérdek visszautasított demó után - önnön egójuktól vezérelve vágnak bele ilyesmibe, mondván: Na, majd most ők úgy megmutatják ország-világnak! Ebből persze azonban csak a legritkább esetben sül ki bármi jó is, hiszen legtöbbször még azok sem képesek normális label-t összeeszkábálni, akik évekig nevelkedtek valamelyik nevesebb istállónál.
Ehhez képest a jelenleg két tagot számláló OBS.CUR már egyből elég magasra tette a mércét, és meglepő módon már az első lemezük is mentes mindenféle amatőrizmustól. A lemez 500 darabos limitált példányszámban jelent meg, s az A oldalt az alapító Collision, míg a B oldalt pedig a label jelenleg második regisztrált tagja, Moichido jegyzi. Sneak-peak van, lentebb bele is lehet hallgatni, mert érdemes.
OBS.CUR - Projekt 1 [OBS.1]
A1 - Collision - The Spell
A2 - Collision - Mescaline
B1 - Moichido - Helldunkel
B2 - Moichido - Frequencies for Nantoiu
Olyan ínyencekről beszélünk, akik nem félnek többféle stílussal is kísérletezgetni, így a hardcore mutációinak széles palettáját kívánják meg felvonultatni az elkövetkezendőkben, industrial, darkcore, trancecore, tekno, na és persze jó sok sav. Számomra ez a legutóbbi az, ami a leginkább szimpatikussá teszi őket, hiszen olyan kevés savas cucc jelenik meg manapság.
Ami miatt aztán még ígéretesebbnek tűnik az OBS.CUR, az a második, már előkészületben lévő lemezük, amin nem kisebb név fog vendégszerepelni, mint az Enzyme-ról jól ismert Mindustries. Ráadásul a nem régiben elindult OBS.CUR weboldalon már letölthető mixek is vannak, ahol szintén ott figyel a Mindustries, egy remek InShock-Enzyme(X)-Genosha mixszel. Ebből én azonban arra következtetek, hogy Mindustries-ék komolyabb szerepet töltenek be itt holmi vendégszereplésnél. Lehet ők segítettek a szárnyaikat bontogató newcomerek elindulni, s ők töltik be azt a minőségbiztosító szerepet, ami garantálja a megfelelő színvonalat.
Mindamellett további nevek felbukkanására is számíthatunk, mondjuk azok, akiket én még a weboldalon találtam, nekem nem mondanak sokat. Legion-ból csak 18 van Discogs-on, szóval nem álltam meg végigkattintgatni, hogy vajon melyikük lehet ő, de Stefan ZMK-nak legalább egyedi neve van, őt nem nehéz megtalálni a MySpace-en, ahol megtudhattam azt is, hogy ő a freetekno mozgalomban hatalmas névnek számít. Emellett én tök jó néven venném (a Mindustries mix kezdő száma adta az ötletet), ha a régi InShock-os arcok némelyike is megfordul(hat)na itt időnként, hiszen ha emlékeztek, itt sírtam arról sokat, hogy mennyire eltűnt az a brigád, de szerintem egy Symp.tom-os kooperációnak is tökre tudnék örülni, ha már ennyire hasonló a névképzésük. :)
Kiváncsi vagyok, milyen jövő elé néz ez a label, egyelőre azonban túl igényesnek tűnik ahhoz, hogy rövid úton eltűnjön a süllyesztőben, szóval csak a legjobbakat kívánhatom nekik. Nagyon nagy névre valószínűleg sohasem fognak szert tenni, köszönhetően a választott stílusokok jelenlegi népszerűségének, de ha már ugyanarra a szintre eljutnak, mint az előbb említett Symp.tom, már tök jó. A Genoshá-t viszont lehet sosem fogják tudni utolérni, mert nekik azért elég komoly hátszelük van a Cardiac-kel. De aztán ki tudja?!
Sokáig tanakodtam, hogy valami hangzatos "Na végre, csak hogy megjelent ez is, üázzék!" címmel essek-e neki ennek a bejegyzésnek, de aztán úgy voltam vele, semmi szükség ilyen felesleges szenzációhajhászatra. A másik meg (ami még így bevezető gyanánt eszembe jutott), hogy amióta ilyen elfoglalt vagyok, rendszerint The Warrior jóval előbb lecsap a friss release-ekre, de ezúttal tudtam, hogy nem kell sietnem, ezzel biztosan nem áll majd szándékában leelőzni. :P Persze emiatt meg már pont egy hete pofátlanul itt sínylődött a piszkozatok közt, de hát ez van. Nem volt rá érkezésem.
The Grand Finale, : Hát izé... Bekaphatod akkor:) Hakkeh:) »
The Grand Finale, : Deadfly jól összefoglalta a dolgot (a coverpuzzle és a hányós... »
The Grand Finale, : Talán a legjobb alternatívát nyújtotta ez a blog azok számára,... »
The Grand Finale, : pfff ez most vicc? »
The Grand Finale, : Kár a blogért, mindig szívesen olvastam. Szerintem a TD fíling... »
The Grand Finale, : Üdv! Sajnálom,hogy abba marad ez a blog.... Szerettem olvasni,még azt... »
The Grand Finale, : Kár, nagy kár. Bár érezhető volt, hisz mikor is frissültél... »
The Grand Finale, : Idióták vagytok mind. Aki elment 2 körül, és aki ott... »
The Grand Finale, : Én is hasonlan éreztem a Thunderdome-al kapcsolatban pedig sajnos nem... »
The Grand Finale, : :( »