A Black Hoe boszorkánykonyhájában nem kevesebb készül már egy ideje, mint a label történetének eddigi legnagyobb szabású projektje, a Tending the Garden of Death. Az elmúlt hónapokban a 13 számos válogatásból tízet már fel is fedtek, köztük van a belga Cruize of Fiction alábbi trackje is, amihez még egy ilyen másfél perces videóklip-kezdeményt is rittyentettek.
Fura crossover ez, ami valahol félúton van a drum&bass és a frenchcore között. Én a magam részéről sosem szerettem a löttyedt dobokkal való monoton hupákolást, így ez itt sem tetszik, azonban a törések nagyon jók benne, a szinusz kellemes, a hozzá készített klip pedig roppant feelinges. Remélem mire kijön az album, lesz szerencsénk egy teljes hosszúságú videóhoz is.
Hivatalosan ugyan csak október elsején jelenik majd meg a Somatic Responses legújabb - ezúttal breakcore! - kislemeze, az Astral Destroit, valójában azonban napok óta elérhető a srácok Bandcamp-jéről, amolyan becsületkasszás jelleggel; ha akarod ingyen, ha akarod némi kabaláért cserébe.
Somatic Responses - Astral Destroit EP [PE005] 1 - Astral Destroit 2 - DISGRACEFUL DAU 3 - S.N.I.S. PLUS 4 - Sarcastic Fringehead
Manapság a jó breakcore olyan, mint a fehér holló (vagy ahogy az utóbbi időben mondani szoktam, a barna jegesmedve :D), ezért is hallani egyre több helyről, hogy a breakcore halott. Nos, ezt az állítást valószínűleg ez az EP sem fogja tudni megcáfolni, ugyanis csupán régi - valamivel több, mint három éves - számok találhatóak rajta, melyek jobb sorsra lettek volna érdemesek, minthogy végül ily módon lássanak napvilágot. (Habár akár hiszitek, akár nem, nagyon nagy a valószínűsége, hogy a már évek óta várt Carbon Leaves-re is ez vár, csak addigra lehet, hogy már Vapour-nak fogják hívni.)
A release mindenesetre hiánypótló, nagyon kellemes anyag, ami szerencsére számomra a kedvesebb végénél fogja meg a breakcore-t, és nem öncélú zenebohóckodásra használja, hanem sokkal inkább melankóliába taszít. Ezek azok a breakcore-ok, amiket én már következetesen IDM-nek hívok, mivel a határmezsgye közelében már abszolút elveszítem a differenciáló képességemet. Annyi mindenesetre átjön, hogy egy nagyon szép transzformációnak lehetünk a tanúi, hiszen a négy szám közül egyértelműen az első a legvisszafogottabb, legfülbarátabb, és igazából lépésről lépésre, trackről trackre megyünk egyre mélyebben bele a sűrűjébe, a stílusváltás pedig - már ha van egyáltalán - teljességgel észrevehetetlen.
Az az örömteli bejelentenivalóm van - amivel alighanem kicsit Grafitosra veszem innentől a figurát :D -, hogy bár jószerivel a saját blogomra sincs elegendő időm, kedvem, miegymás, mégis bevállaltam egy olyat, hogy a Gépszabadság számára szállítsak mostantól cikkeket, elsősorban a tőlem megszokott hardcore-os, ill. drum&bass-es témakörben. Az első oda szánt írásom már tegnap este óta kint is figyel rajta, lehet tippelni, hogy miről szól. :)
Reményeim szerint azonban ez a Yithian-t nem fogja sokban érinteni, mivel ezt továbbra is szeretném megtartani egy személyes blognak, telis-tele baráti hangvételű bejegyzésekkel, fikázásokkal, "semmi értelme" bullshitekkel, és a többivel, miközben a Gépszabadság-ra csak és kizárólag tárgyilagos, tényszerű, "sajtósabb" anyagokat szánok, legfőképpen olyan embereknek, akik nem vágják még (annyira) az érintett témákat.
Ezért is választottam elsőnek a Peer to Peer Pressure-t, mivel - ahogy azt egy piszkozatban megpróbáltam már egyszer nektek vázolni - ide már nem nagyon tudtam volna mit írni róla. Hogy miért? Egyrészt mert nagyjából mindent tudtok már róla, sok újdonsággal valószínűleg magam se tudtam volna szolgálni, másrészt pedig a számok elemzését szerettem volna elkerülni, mivel Filthcast formájában már sikeresen unalomig hallgattam őket, így most egy kicsit sok lenne nekem ezzel behatóbban is foglalkozni. Talán majd egyszer, évek múltán, ha sikerül újra felfedeznem az albumot, lehet lesz belőle egy backspin.
De egyébként megpróbálok mostantól ide is gyakrabban írni (ez a hét már javában ennek szellemében zajlik, mint azt láthatjátok), plusz nem nagyon túlgondolni a dolgokat, mivel az utóbbi időben hajlamos voltam a legtöbb írásomat zsákutcába kényszeríteni a túlzott fejtegetéseimmel, így végül jobbnak láttam őket nem publikálni. Igyekszem mostantól rövidebben, lényegretörőbben írni, és nem megfejteni olyan dolgokat, amiknek amúgy sincs semmi értelme.
Rég volt már mix, úgyhogy - a változatosság kedvéért :D - jöjjön most egy ilyen.
Ha megnézitek a tracklist-et, elég ömlesztett sajt-szerűre sikeredett, nem csak stílusilag, hanem mert vannak itt új trackek, régiek, még régebbiek, és természetesen annyira újak is, amiknek még csak a címét se tudhatjuk. Ideje, mivel már kezdem unni az eddigieket. :)
The Outside Agency @ Qore 3.0 Minimix
01. The Outside Agency & Sei2ure – Undermind 02. DJ Hidden – Breathe In Breathe Out 03. The Outside Agency feat. Tapage – Industrial Cooking Spray 04. The Outside Agency – Primitive 05. Lenny Dee – Fucking Hostile (The Outside Agency Remix) 06. The Outside Agency & Sei2ure – Pacifists 07. ID 08. The Outside Agency – Antichrist VIP 09. ID 10. Mindustries – Facerocker (The Immobilizers VIP) 11. Eye-D & DJ Hidden – Speedbump 12. ID 13. The Outside Agency feat. Mindustries – The Immobilizer VIP 14. The Outside Agency – We Move As One 15. The Outside Agency – Cross
Az alábbi egy szakdolgozat témája, ami az elemi erőt hivatott szimbolizálni és aminek sound design-jához nem voltak restek - némi Tapage-os segítséggel fűszerezve - Conrad tehetségét igénybe hívni. Remélem ötöst kaptak, mert ez így baromi feelgoodra sikeredett!
Ez az alábbi azt hiszem most kapóra jött, hiszen mivel is törhetném meg jobban a csendet, mint egy Silence című számmal?! :)
Egyelőre még csak sajnos egy kurta mixcut-ról van szó, így sokat nem lehet leszűrni belőle, főleg hogy a felében nem is ez, hanem a The One szól. Ennek ellenére ígéretesen kompromisszummentesnek tűnik, szóval biztos vagyok benne, hogy jó lesz ez.
Meg aztán nem tudom ki hogy van vele, de nekem egyből az Industrial Cooking Spray ugrott be róla, onnan meg már csak egy lépés arról ábrándozni, hogy ez is a Genoshá-n jelenik majd meg. Mindenesetre szerintem abszolút oda illik, ahogy azt sem árt számításba venni, hogy ott nagyobb valószínűséggel kaphat vinyl-t, mint a Meta4-on, ahol ugye eleve nem. Úgyhogy... drukkoljatok! :)
Ha létezik a speedcore-nak lányos, illetve a GFB Bloodstorm-jának valami korhatárra való tekintet nélkül meghallgatható változata, akkor valószínűleg ez az. Happy speedcore, én ezt csak így hívom. :D
És bár a speedcore-kultúrának valamennyire része a két perces vagy annál rövidebb trackekkel való operálás, ez valójában nem azért lett ennyire kurta, hanem mert egy japán táncolós játékhoz készült eredetileg (valamikor 2002 környékén), és azóta is azokon terjed, hiszen hiába jönnek ki újabb verziók újabb platformokra újabb lehetőségekkel, a zenei repertoár nagyjából konstansnak mondható, és ebben a Sakurá-nak bérelt helye van.
S hogy hogyan kell erre táncolni?! Annyit azt hiszem elárulhatok, hogy viccesen. :)