dec03

Ruffneck - Divine Intervention

2009. dec. 3. 11:09 - Írta: mercenary | 63 hozzászólás
kategória: hardcore | cimke: cardiac, enzyme, ruffneck, vinyl

Immáron hónapok óta nyílt titok, hogy a soron következő Enzyme egy duplalemezes Ruffneck album lesz. Aki a különféle fórumokat figyelemmel kíséri, már a tracklistre vonatkozó fragmentumokkal is találkozhatott, azonban a végleges, hivatalos változat még csak tegnap látott napvilágot.

Ruffneck - Divine Intervention [ENZYME 033]
A1 - Ruffneck & Miss Twilight - No turning back
A2 - Ruffneck & Enzyme X - Ghosts nor gods
B1 - Ruffneck & Nosferatu - A forgotten tune
B2 - Ruffneck & Ophidian - Shades of desperation
C1 - Ruffneck & Ophidian - Elegy [Nothing can last forever]
C2 - Ruffneck & Miss Twilight - Where memories hide
D1 - Ruffneck & Nosferatu - Soul shock
D2 - Ruffneck & Endymion - Justice

Minden jel arra utal, hogy Ruffneck még idén ki szeretné adni a Divine Intervention-re keresztelt albumát, ez logikus is, hiszen a Karácsony mégis csak baromi nagy ziccer, kár lenne kihagyni. Tegnap, a tracklistet követően, az első preview is kikerült az Enzyme hivatalos csövére. Számomra egyelőre nem világos, miért pont a Soul Shock-kal kezdték, talán azért, mert - naív leszek, vigyázat! - ez a legrosszabb szám a lemezen, s ahogy közeledik az ünnep, mint egy adventi naptárat, úgy nyitnak ki majd minden egyes nap egy újabb és újabb ablakocskát, egyre ízesebb falatokkal tömve.

Az album híre először mindenkit - érthető módon - izgalomba hozott, hiszen a label immáron 8 éves történelme során nem fordult még elő, hogy magával a mester nevével fémjelzett lemez jelenjen meg rajta. Kezdetben, mint tudjuk, szándékosan volt titokban tartva, hogy Ruffneck áll az Enzyme hátterében. Azonban később, mikor már a hardcore szcéna erőviszonyai megváltoztak, s a titkolódzás okafogyottá vált, Ruffneck végre egy zászló alatt egyesítette label-jeit, ő és a Cardiac kilépett a reflektorfénybe.

Habár azóta számtalan release-en találkozhattunk a nevével (eleinte szinte évekig csak és kizárólag Ophidian-nel kollaborálva), egy komplett Ruffneck lemez gondolata igazán szerintem senkiben sem merült fel komolyabban. Talán pont azért, mert kollaborációkon kívül mást nem hallhattunk tőle, arra pedig, hogy pont egy olyan lemez jelenjen meg, ami ilyenekkel van tömve, azt hiszem, senkinek sem jutott volna eszébe.

Ugyanakkor a hírt talán - érthető módon - senki sem fogadta kitörő lelkesedéssel, az általa keltett izgalmakat már a legelején is kétely mételyezte, hiszen a Cardiac ez évi üzletpolitikája finoman szólva is kívánnivalót hagy maga után. Sokakban felmerült a gondolat: "Mi van, ha ezt is elkúrják? Jaj, csak ezt ne kúrják el!" De mióta a tracklist első darabkái nyilvánosságra kerültek, a kétkedés csak tovább erősödött. Azóta már jó pár DJ szettben felcsendültek egyes trackek, én magam kettőt hallottam eddig, s most harmadikként a fent linkelt Soul shock-ot. Ezek alapján minden okunk meg van aggodalomra.

Ahogy így végignézek a tracklist-en, nyilvánvaló, hogy a Cardiac-nek már semmi sem szent, ezt a lemezt - s vele együtt Ruffneck hírnevét is - hajlandóak lennének a mainstream oltárán feláldozni. A nyolc számból már csak háromtól várok csodát, tippre mindhárom Ophidian közreműködésével készült (ebből kettő triviális, míg én azt az Enzyme X-et is neki tulajdonítom látatlanban). Már csak azért is, mert ezek címei szerfelett beszédesek. Míg az első oldal No turning back-je csak egy néma jajkiáltást tud kipréselni belőlem, addig a Shades of desperation (A kétségbeesés árnyai) és az Elegy [Nothing can last forever] (Elégia - Semmi sem tart örökké) fájdalmasan őszintének tűnnek. Remélem maguk a zenék is olyan szívszorítóak lesznek, mint a címeik.

Ezek alapján bennem egy olyan kép derengett fel, ahol már kvázi konstatálták, a hajójuk menthetetlenül közel került a jéghegyhez, ők már semmit sem tehetnek, s ezért inkább végső elkeseredettségükben isteni beavatkozásért foházkodnak. (Inkább ez, minthogy azt higyjem, azért lett ez a lemez címe, mert Ruffneck megvilágosodott). De az egészben az a legszomorúbb, hogy miközben kétségbeesve próbálnak meg nagyobb tömegeket megnyerni maguknak, amik majd fenntartják a vízen a süllyedő hajót, nem veszik észre, hogy pont a legrégebbi, fanatikus rajongóikat veszítik el. Ráadasául pont az a közönség, amitől az anyagi biztonságot remélik, a létező leghálátlanabb, rájuk kár is lenne alapozni, hiszen mihelyst eljő az ítélet órája, cserben fogják hagyni őket, ők meg majd ott maradnak bénán, s lesnek bután.

Ki sokat markol, keveset fog, szokták volt mondani. Ruffneck meglehetősen öreg motoros már a szakmában, stílusok tucatjait láthatta felemelkedni, s végül elbukni. De úgy látszik, hiába a sok felhalmozott élettapasztalat, nem vágja, hogy a divat nem jó tanácsadó. Abból még soha semmi jó nem sült ki, ha valami, vagy valami elkommerszesedett. Persze valahol azt is meg lehet érteni, aki a jelen dícsőségéért hajlandó saját jövőjét is feláldozni. Az ilyen történetek egyidősek az emberiséggel, korunkban azonban talán még több Faust doktor szaladgál az utcákon, mint valaha. Közeleg a katarzis. A tragédia elkerülhetetlen. Az Enzyme vagy elsüllyed, vagy kísértethajóként fogja tovább szelni a mainstream habjait.

Ennek ellenére azt mondom, próbáljunk meg mégis pozitívan hozzáállni ehhez a lemezhez, egyrészt mert így, ha véletlenül még se lenne igazunk, kellemes évvégi meglepetésben lehet részünk. Másrészt pedig bizonyos, hogy még - ha mainstyle-okkal is lesz tömve - mindig képviselnie kell egyfajta színvonalat, amit viszont már a soron következő Enzyme-okból sem nézek ki (Enzyme 34 = Weapon X :S:S:S). Könnyen lehet, hogy az utolsó "jó" Enzyme lemezhez van szerencsénk, amit rosszabb körülmények között még érdemes lehet megbecsülni. (Gondolom, már többen azt is bánják, hogy tavaly annyira lehordták az Enzyme 30-at.)

Zárszóként csak annyit tennék hozzá, hogy az adventi feeling-et megtartva, ahogy egyre másra jönnek majd ki a preview-k, én magam is úgy fogom őket belinkesíteni a fenti tracklistben.