Értsd, ahogy akarod, de most igencsak humánus leszek. Ez tetszik most. Illik a "valami véget ért" hangulatomhoz, amiből most ráadásul duplán is kijut.
Tapage - M17W
Mielőtt még valaki kérdezné, nem új szám, a tavalyi Fallen Clouds-on volt rajta.
Bekövetkezett hát. Amiről a múlt év végén írtam (igaz, csupán említés szintjén), immáron hivatalos.
15 éves pályafutása során a NARG-nak sosem volt még akkora hírneve, mint most, köszönhetően elsõsorban a 2009. novemberi születésnapi dupla-bulinknak, mely nem csak a NARG, hanem a magyar hardcore történetében is az eddigi legnagyobb volt. Ahogy szokták volt mondani, a csúcson kell abbahagyni.
Több okból kifolyólag is elérkezett az idő, amikor ki kell mondanunk: a NARG, mint szervezőcsapat – illetve ebből fakadóan az Explosion is, mint partysorozat – 2010-től megszűnik. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez egy ideje már a levegőben lógott, hisz részben ezért is volt a novemberi Explosion ennyire grandiózus, mely remélhetőleg egy kellemes emlékkent marad meg mindenkiben, mint utolsó buli.
A hardcore szcéna szempontjából tudjuk, hogy ez nagy veszteségnek tűnhet, mégis biztosak vagyunk abban, hogy lesznek még – mások által szervezett – hardcore bulik, sőt, szeretnénk bíztatni a rajongókat, hogy ne csak várják a csodát, hanem fogják meg a munka végét, ahogy mi is tettük ezt az elmúlt 15 évben. Egy kis költségvetésű buli is lehet ugyan olyan jó hangulatú és színvonalas, mint egy komolyabb szervezés.
A NARG három tagja - Hell’oh, Mercenary és XT Noise - pedig egyelőre szólóban folytatja karrierjét, de továbbra is bookingolhatóak NARG DJ-ként.
Végezetül köszönjük mindenkinek, aki a 15 év alatt – akár csak a jelenlétével – segített, támogatott és bíztatott minket. Ezen kívül sok sikert, türelmet es kitartást kívánunk mindazoknak, akik tovább viszik a stafétát, és hajlandóak időt, pénzt és energiát fektetni a magyar hardcore szcéna jövőjébe.A megmaradt, készlet erejéig még elérhető NARG merchandiseokról bővebb információ az alábbi weboldalon található: http://www.narg.hu/merchandise.html
Napok óta próbálok egy olyan bejegyzést kiszenvedni magamból, ami - mielőtt bármi másba kezdenék - azt magyarázza el, hogy mi a fasz van velem, miért került újfent parkolópályára a blog.
Csak ugye a sors fintora, hogy ha nem megy az írás, azt is nehezen írom le, hogy miért nem megy. Pedig muszáj kiírnom magamból a dolgokat, még ha geci nehezen is megy. De végre úgy érzem, megtört a jég, s nem csak bámulom a Google Docs-ot, hanem már látjátok, ennyi mindent sikerült leírnom. Ez már rekord!
Igazából az van, hogy borzasztómód meg vagyok fáradva, lelkileg ki vagyok készülve, s erről nem holmi - tudósok által deklarált - januári depresszió tehet, hanem csak és kizárólag a munka. Hosszú idő után eljutottam oda, hogy nem bírom már tovább. A tavalyi év második fele már az álláskeresés jegyében telt, hiszen már akkor éreztem, nem kell ez nekem, muszáj lesz tovább lépnem.
Ha munkáról van szó, a legnagyobb hibám szerintem az, hogy hiányzik belőlem a kellő alázat. Mindez összefüggésben áll azzal, hogy számomra baromira fontos az, hogy ha csinálok valamit, annak legyen értelme, leljem benne örömömet, mert hiszem, hogy nem a pénz, hanem a sikerélmény a legfőbb motivációs tényező.
A mostani munkám azonban már legalább egy éve egy fikarcnyit sem motivál. Erről pedig nem más, mint a vezetőség tehet, akik valami elképesztően jól értenek ahhoz, hogyan fojtsák el, majd szórják be sóval az ember kreativitását. Szerintük mindez azért van, mert kiégtem, holott olyan hagymázas álmokat kergetnek, amiknek semmi értelme. Több éve fejlesztenek már egy terméket, egy portálendzsint, ami történetesen portál építésre a mai napig tökéletesen alkalmatlan. No, de sebaj! Hogy ez ne legyen annyira szembetűnő, marketing okokra hivatkozva gyorsan átnevezték a terméket, új célokat tűztek ki, s azt hiszik, ezzel minden el van intézve. Hogy egy példával is érzékeltessem: ami anno pöttyös gumilabdának indult, az most kellő rugalmasság és kerekség hiányában inkább kelti tömör vasgolyó benyomását; logikai játék lesz, ha egyszer elkészül.
Mindez olyan szintű sznobizmussal és elitizmussal párosul, amit már nekem is nehezen vesz be a gyomrom. Ebből kifolyólag minden nap valóságos kínszenvedés, ami sajnálatos módon a szabadidőmre is rányomja a bélyegét. Ennek leginkább a kreatív és grafomán énem látja kárát, hiszen úgy érzem, minden egyes ott töltött nappal meghal belőlem egy kicsi. Vannak pillanatok, mikor élni sincs kedvem, hiszen a kiegyensúlyozottságom egyik legfőbb alappillére a munka. Enélkül azonban képtelen vagyok bármiféle konstruktív cselekvésre (ha csak X360-as játékok kimaxolását nem tekintjük annak :D), ezért is halogatom megannyi projektemet. Áll a blog: a mai napig nem készült el az angolul írt YIHAAW-összesítő cikkem, pedig RikeR segítségével sikerült már kvázi 99%-ig eljuttatni. Batta Barnabás felkérésére készített Médium, Hang, Esztétika recenzióm félúton elakadt, pedig az eddig fellelhető kritikáknál jóval mélyebben boncolja a nem régiben megjelent könyvet. A post-NARG munkálataim - ami magában foglalna egy Explosion-utód partysorozatot is - még az envisioning fázisig se jutottak el. Lemezjátszóimat hónapok óta nem kapcsoltam be, zenét pedig már nagyon rég nem hallgattam élvezettel.
A jó hír az, hogy már felmondtam. Már az is le van papírozva, hová megyek utána, tehát ott a fény az alagút végén, napról napra erősebben ragyog, már csak ki kell bírnom addig. Kicsit mégis félek azonban. Félek attól, hogy maradandó sérüléseket szenvedtem, s akarva-akaratlanul is magammal viszek egy keveset ezekből a rossz emlékekből. Mi van, ha tényleg kiégtem? Ha tényleg képtelen vagyok már arra, hogy újra motiváltságra leljek? Nem akarok megkeseredett harmincas lenni, aki nem élvezi a munkáját.
Márcsak másfél hét, ennyit kell kibírnom.
Talán a költözés miatt, de az újévre csúsztak a Cardiac karácsonyi ajándékai, melyek közül nem is a lemezek - vagy az Enzyme 33-hoz adott ismeretlen gadget - híre a legmeghökkentőbb, hanem hogy mindezek pontos megjelenési dátumokkal bírnak.
Ruffneck albuma mintegy két hónapos késéssel végül január 25-én érkezik, de még előtte, január 20-án befut egy meglepetés lemez, a Mindustries réges régi albumát mintegy 6 év után kiegészítő Enzyme 14.5!
Mindustries - Deus ex Machina Exp: 001.5 [ENZYME 14.5]
A1 - Facerocker (The Immobilizers VIP)
A2 - Throes of rejection (Nosferatu & Endymion remix)
B1 - Introspective
B2 - Hybrid-3
B3 - Headrush
Le merném fogadni, hogy ez az addendum eredetileg Enzyme VIP-nak indult, de időközben valószínűleg ők is belátták, annak igen csak teszkó-gazdaságos lett volna. Legalábbis számottevő remix-ek hiányában biztosan. Gondolom, választhattak, vagy halogatják még egy évig az elkészültét, vagy kiadják így félrilízként, megtömve néhány vinylt még nem látott régiséggel.
A vicc az, hogy ez az utóbbi - valószínűleg végső kétségbeesés szülte - lépés lesz az, ami szerintem a leginkább eladhatóvá fogja majd tenni ezt a lemezt, hiszen anno nagyon sokan sírtak még azért, hogy a CD-s album egyik - méltán népszerű - bónusz trackje, a Headrush külön bakeliten is megjelenjen. De ezek szerint mindvégig az ilyen esetekre tartogatták.
A 2004-et idéző B-oldalra tehát nem lehet panasz, maximum csak annyi, hogy miért most, amikor már jószerivel a kutya se vesz bakelitet. De talán arra számítanak, hogy még mindig nem késő, s a régi vágású rajongókban tombol még annyi gyűjtőszenvedély, hogy mindenképpen be akarják majd szuszakolni a 14-es és 15-ös Enzyme közé ezt a félárbócos kiadványt.
Azonban mégsem ezen régi, talonban tartott számok miatt levágós, hogy bizony ez a lemez már csak félgőzzel készült, hanem leginkább a pár napja netre került Throes of Rejection (Nosferatu and Endymion remix)-nek köszönhetően. Ritkán hallani ennyire rosszul sikerült remixet, még akkoris, ha eleve a lehetetlennel dacoltak, mikor megpróbáltak mainstyle-t csinálni a nyiszatolós zajdarák egyik alapvetéséből. Úgy látszik, nekik már semmi se szent, mondjuk, mit is remélhetnénk még tőlük 2010-ben, mikor Nosferatu is már odáig aljasodott, hogy Pinket remixel?!
Egyetlen reményünk a The Outside Agency és a Mindustries tagjai által közösen alkotott ABBA-formáció, a The Immobilizers remixében lehet. Ők legalább biztos, hogy megfelelő módon nyúltak a Facerocker-hez, nem csak azért, mert 50%-ban saját gyermekük, vagy mert a TOA ért az ilyesmihez, hanem mert ez legalább tuti, hogy nem lett elbaszott mainstyle. Ráadásul igen csak erős címet választottak maguknak, ha van Mindustries szám, amit többen szeretnek az átlagnál, akkor az egész biztosan a Facerocker.
Mindustries - Throes of Rejection
(Nosferatu and Endymion remix)
update: Ezzel egyidejűleg az eredeti Enzyme 14 is represselésre került!
Na, és akkor elérkeztünk a 2009-es YIHAAW utolsó kategóriához. Itt is holtverseny alakult ki, azonban a többi kategóriával ellentétben itt egyszerűen nem volt szívem vágni, s 5-re redukálni a továbbjutók számát, így végülis hatan mérkőzhetnek meg egymással ebben a fordulóban.
Azt hiszem, ez az a kategória, amire méltán büszkék lehetünk, hiszen kiváló DJ-ink vannak, akik - ha nem hírnév kérdése lenne - nemzetközi porondon is bizton megállnák a helyüket. Idén kiváltképp erős mezőny jött össze, jóval objektívebb, mint tavaly, úgyhogy ez minden bizonnyal izgalmas összecsapásnak ígérkezik!
Lassan elérkezünk a finishez, már csak két kategória maradt hátra, 2009 legjobb nemzetközi, illetve magyar DJ-je. A jelöléseket tekintve nekem úgy tűnt, a legtöbb embert a novemberi Explosion-ök ihlették meg, ami ha úgy vesszük, teljesen helyénvaló, hiszen hol máshol lehetne tettenérhetőbb egy DJ teljesítménye, mint egy buliban?! Persze ott vannak a netről letölthető liveset-ek is, ezek alapján is levágós, ha valaki baromi tehetséges, de élőben látni valakit azért mégis csak maradandóbb élmény.
Külön öröm látni, hogy sok esetben sikerült elvonatkoztatni, s nem azért szavazni valakire, mert remek producer (hiszen az egy másik kategória), hanem mert tényleg tud bánni a lemezekkel. Rob2Speed jelenléte is bizonyítja, hogy a legjobb DJ-t nem feltétlenül a felkapott hírességek között kell keresni.
A zeneszámos témák után végre elérkeztünk a producerekhez, melyekből - mint mondottam volt - sajnos nem láttam értelmét elindítani a magyar változatot, olyan kevés releváns szavazat érkezett hazánk fiaira. A külföldiekkel persze más a helyzet, az tavaly is ment. Ami azonban idén meglepett, hogy a jelölések számát tekintve az Outside Agency jött ki első helyen, mégis valahogy úgy érzem, nem ők lesznek az első számú várományosai ennek a díjnak. Vagy mégis?!
Ha nem csal az emlékezetem, tavaly is ez volt az egyik kedvenc kategóriám, idén viszont kiváltképp jó érzés volt eljutni idáig, hiszen úgy érzem, ez lehet talán az egyetlen olyan kategória, amin képtelen volt bármiféle csorbát is ejteni az ínséges óév. Lehet, hogy szarok voltunk mainstyle-ból, de azért remixből született 1-2 kiváló darab (és itt most nem a producerek körében terjedő "kettőezerkilencesítsünk meg a régi számainkat, mert már jobb nem jut az eszünkbe" betegségre gondolok).
Remixet írni nyilván nem könnyű, főleg ha azt vesszük alapul, hogy a cél az eredeti szám jobbá tétele. Néhányan - temérdek negatív élmény okán - persze eretnekségnek tartják az ilyesmit, de jó pár példa bizonyítja, hogy vannak olyan remixek, amik felül tudták múlni az eredetit, hozzáadtak, s nem elvettek belőle. Ráadásul ennek reményében egy remix híre mindig lázba hozza az embereket, főleg, ha olyasvalaki követi el, akiről feltételezhető, hogy sikerrel meg tud bírkózni a feladattal.
Remélem, hogy ez mind az öt továbbjutóra egyformán igaz, azonban - s ezt Stohl Buci sem mondhatná szebben - győztes csak egy lehet! Kicsit hasonlít a felállás a Best experimental vinyl-re, ahová két TOA jelölés is bejutott. Itt most Ophidian-nak jutott a megtisztelhetés, hogy duplázhat, de vajon az elődeivel ellentétben ő nyerhet-e a kategóriájában?!
Úgy látszik, egyfajta kettősség jellemzi ezt a szavazósdit. Az egyik oldalon ott vannak a mainstream cuccok, amiket szüntelen fintorgás kísér. A másikon meg a "minden más", amiket pedig a közös nevező hiánya árnyékol be. Hiába a sok szavazat, ha mindenki másra szavazott, így alig-alig álltak össze a listák, pláne, hogy így semmi sem garantálja, hogy tényleg ezek voltak idén a legjobbak.
Ennek ellenére a Best experimental vinyl kategóriájában mégis csak egész ütős mezőny jött össze, de úgy látszik, ez a többire már nem igaz. Ami a trackeket illeti, jóval karcsúbb csapat verbuválódott a végére össze, ami épp hogy csak elegendő egy második fordulóra. Nagy meglepetésre nem is számít(hat)ok, amit csak azért sajnálok, mivel nem ilyen satnya kategóriával kellett volna kezdeni az újévet. De hát ez van, szegény ember vízzel főz. Ugyanakkor Boldog Újévet!
Idén sajnos ez a kategória meglehetősen egybevágósra sikeredett a Best mainstream vinyl-lel, a jelölések alapján még valószínűleg a győztes is ugyanaz lesz. Vagy nem?! Rácáfoltattok, de tény, hogy kevés alkotás emelkedett ki a fősodor középszerűségéből, s azok is még az év első negyedében jelent meg. Hiába no, szemmel látható a hanyatlás. Viszont ez nem tántoríthat el minket attól, hogy kikiáltsuk a "legjobb"-at.