Akár vége lesz pénteken a világnak, akár nem, néhány dologtól már biztosan elbúcsúzhatunk. Így vagy úgy, de egy korszak mindenképpen lezárul, és vele együtt ez a blog is.
Nem így terveztem, de az idei világvége-cirkusz és az utolsó Thunderdome keltette nosztalgiahullám arra késztetett, hogy pontot tegyek ennek is a végére. Nyilvánvalóan nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a megcsappant lelkesedésem koporsójába a sorozatos freeblog-leállások verték be az utolsó szöget, ellehetetlenítve ezzel a további blogolást, a költözés gondolata pedig - bár az elején felvillanyozott - végül túlságosan is nagy falatnak bizonyult. Épp ezért a Yithian mégis itt marad, de már csak archívum gyanánt. Ez az utolsó bejegyzésem.
És ha már a lezárásnál tartunk. Ennek a posztnak a valódi apropója nem is a blog, hanem az imént említett Thunderdome. Amúgy is megígértem egy-két embernek, hogy írni fogok róla, ami témaválasztása okán egyúttal kiváló búcsúanyagnak is tekinthető. Úgy is mondhatnám, hogy egybevág a blog sorsával, de Isten őrizz, hogy elszentimentáliskodjam a dolgot, sőt, valójában nem is vagyok benne biztos, hogy én vagyok a legmegfelelőbb ember arra, hogy a múlt szombatról írjak, olyannyira nem töltött el jóleső nosztalgiával, és még csak meg se hatódtam.
Persze nem bánom, hogy ott voltam, mert jó buli volt, meg minden, de nem elég jó. Hiányzott belőle az a grandiozitás, amit az ember egy ilyen volumenű búcsúbulitól elvárna, sőt, valójában olyan volt az egész, mint egy 6/10-es film, amit kimért is rideg profizmussal szállítottak le. Mondjuk ebben valahol semmi meglepő nincsen, hiszen elvégre pont az volt az egyik oka annak, hogy ők is időszerűnek érezték a lezárást, hogy már rég nem volt benne szívük-lelkük. Jó ideje a rutin tartotta már csak életben ezt a projektet, és ugyanaz a rutin dobta most össze ezt a bulit is. Ez érződött a lineupon, a himnuszon, a díszleten, a merchandise-okon, meg úgy mindenen.
Úgy is mondhatnám, hogy nem nagyon törték magukat, hogy emlékezetessé varázsolják ezt az utolsó felvonást. A DJ-k zöme teljesen természetesnek vette, hogy játszhat ezen a bulin, és nem éreztem azt, hogy bárki is élete mixét akarná odatenni. (Dana cameojáról sajnos lemaradtunk, neki viszont respekt!) Ráadásul rég nem követem már akkora intenzitással az újdonságokat, mégse hallottam egyetlen egy ismeretlen számot sem azoktól, akiknek az lett volna a feladata, hogy aktualitásokat játsszon.
Tudtommal nem készült senki semmi különlegessel az estére, a megemlékezős betétek is jellegtelenek, összecsapottak és/vagy voltmárok voltak. Az elmúlt húsz év egyetlen pillanatát sem sikerült úgy megragadniuk, hogy az melegséggel töltse el a szívemet, és nosztalgikusan merengjek el rajta. Az újrafelhasznált díszleteknek először azt hittem, hogy funkciója van, pedig valójában csak költséghatékonyságról árulkodtak.
Ezen kívül a közönség is trógerebb volt a megszokottnál, sokkal több volt a gabber, és jóval kevesebb a kulturáltan szórakozni tudó kívülálló. Valószínűleg az "utolsó buli" híre vonzotta be az olaszokat sleppet, mivel eddig a Thunderdome arról volt híres, hogy a hírnevének köszönhetően jóval színesebb közönséget mozgat meg, mint mondjuk egy Masters of Hardcore.
Dacára minden negatívumának, igazából jól éreztem magam, és örülök, hogy ott lehettem a legeslegutolsó Thunderdome-on. Sokan szkeptikusak azt illetően, hogy valóban ez volt-e az utolsó, de én hiszek nekik, nem fognak szerintem segget csinálni a szájukból, már csak azért sem, mert valójában az utóbbi években már ez az egész Thunderdome csak púp volt az ID&T hátán. S még ha nem is igazán tudták a csúcson abbahagyni, sikerült még azelőtt méltóságteljesen elbúcsúztatniuk a sorozatot, hogy vállalhatatlan szintre süllyedt volna, és ez azért nagy szó!
Én is ennek szellemében teszem most le a lantot. Túl van már ez a blog is rég a zenitjén, így itt az ideje, hogy abbafejezzem. Mindenesetre ha lesznek még zenével kapcsolatos gondolataim, lehet hogy a blog Facebook-os profilját fogom arra használni, hogy kiírjam őket magamból, illetve ajánlom a - papíros! - Gamestar magazin Másvilág rovatát, ahová az utóbbi időben kezdtem el film-, sorozat-, és ZENEajánlókat írni. Ezen kívül pedig ott van még a mercenary.hu, ahol pedig film-, és játékkritikákat olvashattok tőlem, már amennyiben ilyesmire van ingeretek. Egy a lényeg, nem hagyom abba az írást, csak a Yithian-t engedem el. Most...
A tavalyi sikerek után gondolom senkit sem lep meg, hogy idén novemberben is lesz Qore 3.0. Mivel már csak alig egy bő hónap van hátra a buliig, a promóciós gépezet teljes gőzerőre kapcsolt, így - a tavalyi mintájára - idén is elkezdtek minimixekkel megajándékozni bennünket. Egy hete Dither és Endymion kezdték a sort, most pedig a TOÁ-n a sor, hogy a legújabb cuccaikkal bizonyíthasson.
A blog olvasói közül ott lesz amúgy valaki?
01. Dr. Strange ft. Satronica - The Land Runs Red (The Outside Agency Remix) 02. Dr. Strange - Pandemic 03. Armageddon Project - Ashes We Are 04. The Outside Agency & Ophidian - The Infinite 05. The Outside Agency & Ophidian - The Silence 06. Sinister Souls - Let Me In 07. Cooh & Counterstrike - Crowd Surfer (The Outside Agency Remix) 08. ID 09. The Outside Agency - Headphone Wisdom 10. Lenny Dee - Fuckin Hostile (The Outside Agency Remix) 11. Sinister Souls ft. The Outside Agency - Perfect Organism 12. ID
Ez egy olyan kurva jó szám lehetne, ha nem lenne ott a közepén meg a végén az a szörnyű hupákolás. Nem is értem, hogy minek kellett az bele, hiszen látszólag ez valami olyasmi, ami eredetileg egy Whydyem-számnak indult, csak aztán "összeérhetett" a két alteregó, aminek aztán ez lett az eredménye. Kár érte.
Az előző puskaporos megjegyzésemre reflektálandó, álljon itt még ez is, hiszen a Neverending Pain mellett ez a másik, amire az utóbbi időkben teljesen rá vagyok pörögve; loopban hallgatom őket YouTube-on. Ennek ráadásul még címe sincs, annyira új, egyelőre max. csak annyit lehet róla tudni, hogy a Nekrolog1k-on jelenik majd meg... valamikor.
Angerfist neve azonban már senkinek sem kell, hogy meglepetést okozzon, hiszen nemrég debütált az első crossbreed EP-je, amiről csak azért nem írtam, mert egyszerűen nem tudott meghatni. Nem éreztem egyik számnál sem, hogy kurva jó lenne, bár az ő esetében már a hallgatható szint is nagy szó, mégis sajnáltam rá a betűket.
Na, de most ez! Erről nem tudok másképp nyilatkozni, minthogy kurva jó! Nem hittem volna, hogy ezt Angerfist kapcsán valaha is le fogom írni, de ez az igazság, bár ha geci akarok lenni, akkor valószínűleg nem véletlenül van Lowroller neve elől. :D
Alig várom, hogy legyen végre ebből is teljes változat, mert azért ez a rádiós mixcut nyilván nem az igazi.
Már hetek óta ki akartam rakni ezt, csak valahogy nehezen szakítottam rá időt, másrészt pedig titkon abban reménykedtem, hogy idő közben újabb cuccok másznak majd fel YouTube-ra, és akkor egy nagyobb csokorban mutathatom be a hamarosan megjelenő első Tainted Audio lemezt, ami egyre ígéretesebbnek látszik!
Ráadásul az is benne volt a pakliban, hogy a Neverending Pain-t már egyszer megszníkpíkeltem, amiből akkor még nem sok derült ki, de ez a fullos verzió odabasz. Sokan húzzák miatta a szájukat, pedig ebben szerintem minden benne van, ami egy ütős crossbreed-hez kell. Olyannyira, hogy kezdem visszanyerni a hitemet, nem csak Ruffneck kapcsán, hanem bizony a crossbreed-et illetően is, hiszen az elmúlt időszakban kezdtem borzasztóan ráunni, de úgy érzem Ruffneck új projektje a bizonyíték rá, hogy van azért még ebben a stílusban puskapor!
Kicsit csúszik amúgy a CD megjelenése, hiszen szeptemberre lett ígérve, jelenleg mégis 2-3 hetet kell még rá várnunk, hogy hallhassuk, viszont a tracklist-je már most napvilágot látott. Melyik track keltette fel rajta leginkább a kíváncsiságotokat?
01 Ruffneck - Dawn Of Paranoia 02 Gancher & Ruin - Deranged 03 Ruffneck & Predator - Dreams Of Salvation 04 Lowroller - Inside Your Head 05 Ophidian - The Art Of War (DJ Ruffneck Remix) 06 Ruffneck vs Gancher & Ruin - Neverending Pain 07 Dither - Expanding Limbo 08 Gancher & Ruin - Obeq 09 Strobcore - Duck Tape 10 Meander - Black Smoke 11 Strobcore - U Are Still Alive 12 In Stasis - Deep Scan
Ha valaki az elmúlt két hétben nagyon résen volt, részese lehetett annak a viral-élménynek, amit Neophyte-ék - gondolom közvetlenül egy social media marketing gyorstalpaló után :D - eszeltek ki. A Traxtorm-mal karöltve egy What the f#ck is this? nevű Facebook oldallal borzolták kb. 2000 ember idegeit, mire kiderült, hogy az egész mögött egy dokumentumfilm és egy hozzá ajándékba adott ingyenes album áll.
Nem tudom, hogy a srácok mekkora durranásnak szánták ezt az egészet, de nem csak hogy nem szólt nagyot, még lábon is lőtték magukat vele. Ők úgy gondolták, hogy majd mindenki kocsonyaként fog remegni az izgalomtól, és alig várja már, hogy lehulljon a lepel, de ha ehhez mindösszesen kétezer embert tudtak megmozgatni, az azért több, mint karcsú. Hozzánk ez például csak az utolsó órákban jutott el, és nem előtte, hanem utána tettük fel a kérdést, hogy WTF is this shit?!
Mert hát komolyan meg kell izzadnunk, ha dekódolni szeretnénk, hogy mi is volt a valódi céljuk ezzel a videóval, kiknek szánták és mit akartak vele elmondani. Én mindenesetre az öncélú önigazolás mellett tenném le a voksomat, meg valószínűleg újabb szelet közönséget igyekeznek vele kihasítani maguknak az overgroundból.
De amúgy az ötlet nem rossz, a koncepcióban magam is látok fantáziát, de a megvalósítással már komoly bajok vannak. Hiteltelen, álszent, kétszínű és felszínes. Már pedig az ilyen dokumentumfilmek akkor erősek, ha tiszteletet parancsolóak tudnak lenni. Ha hihetetlen eredményekről, sikerekről, elképesztő mennyiségű munkáról, erőfeszítésről, fanatizmusról, hitről és elhivatottságról tudnak beszámolni, és ha ezt az egészet - egyfajta malterként - számtalan anekdótikus élményanyaggal (értsd: feelgoodsággal) még nyakon is tudják önteni. Ha érzelmileg iszonyatos hatást tud rád gyakorolni, s ami után vagy büszkének vagy irigynek érzed magad. Mindannyian láttunk már ilyen filmeket* ahhoz, hogy egy emberként tudjuk azt mondani, ez most nem lett ilyen.
Olyannyira nem, hogy hiába is akarnám szépíteni a dolgot, valójában ez a film a hardcore történetének legnagyobb válságát igyekszik piedesztálra emelni, a hipokratákat hősnek beállítani, a nyereségvágyból elkövetett zenei hulladékokba pedig valódi művészeti értékeket beleláttatni. De még szerencse, hogy sikertelenül. Számomra legalábbis ezt jelzi ez a mérsékelt érdeklődés, amit az Internet népe ez iránt a film(+album) iránt tanúsít. Ezt a sok bullshitet tényleg csak azok szopják be, akiknek az elmúlt 20+ évben közük nem volt a hardcore-hoz, vagy a happy hardcore bukása óta azt se tudták, hogy ez még egyáltalán létezik.
A srácok egyébként úgy gondolták, hogy jófejek lesznek, és a kisfilmjük mellé még egy ingyenesen letölthető albummal is készültek, amivel az ars poeticájukat igyekeztek megcsillogtatni, avagy a zene nyelvére lefordítani azt a sok sületlenséget, amit a videóban verbálisan összehordtak. Ezek alapján nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezek tényleg azt hiszik, hogy ők a hardcore jövője, és ezek a bootlegek, amit itt összehánytak, a jövő zenéje.
Mert ezek tényleg csak bootlegek. Ha nem lett volna ez az album, nagy valószínűség szerint mindegyikük külön-külön, lájkokért cserébe látott volna "ingyenesen" napvilágot a Facebookon. Ez remekül jelzi azt is, hogy mennyit érnek, hiszen ha egy materiális javaktól megrészegült producer hajlandó valamit csak úgy odaadni, az számomra azt jelenti, hogy még ő sem tartja arra érdemesnek, hogy pénzt kérjen érte. És ilyenkor automatikusan felmerül bennem a kérdés: vajon hány órát foglalkozhatott vele, hogy így érez?!
Ennek ellenére, mikor az albumot meghallgattam, a második számig még úgy gondoltam, van remény. Aztán ez egy pillanat alatt szertefoszlott, s a következő kép, ami beugrik, hogy már térdig gázolok a nyálban, a happy hardcore-ban és a dubstep-ben. Ez lenne a hardcore legtisztább formája?! A hardcore zene jövője?! Na, ne nevettessenek! Ez a koncepció egyszer már elbukott, és arra van predesztinálva, hogy ismét elbukjon, újra és újra, mindaddig, amíg az emberiség meg nem tanulja, hogy ami underground, annak ott is van a helye.
Úgyhogy összességében ez az egész, úgy ahogy van, nem több, mint egy ordas nagy hazugság. Ez nem hardcore. Van rajta ugyan egy-két track, ami nem okoz csalódást, és amiről elhiszem, hogy tényleg az, amiről a videóban vakeráltak, de ha az összképet nézem, akkor az valami velőtrázóan siralmas. Olyan szinten leárnyékolta ezeket a pojácákat a siker, a pénz, a csillogás és a drog, hogy képesek egymásnak és önmaguknak is behazudni, hogy a hardcore az a délibáb, amit ők a reflektorok vakító fényében táncolni látnak.
Még szerencse, hogy abból a szélesebb perspektívából, ahonnan mi nézzük a dolgokat, világosan látszik, hogy ez a sok szarfaszú buzi nem a hardcore jövője, maximum csak a jelene, és a napjaik minden egyes elmúló perccel meg vannak számlálva.
*A kommentekben szívesen venném, ha összegyűjtenétek nekem a kedvenceiteket.
Aki már tűkön ül a várakozástól, úgy érzi nem tud októberig várni, és nem elégszik meg azzal a 6 darab preview-val, amit nemrég kiraktam, az most örülhet, ugyanis itt van a teljes anyag! Több, mint egy hónappal a tényleges megjelenés előtt!
S bár nem hiszem, hogy valakinek is lettek volna ezzel kapcsolatban kétségei, de most már legalább 100%-os magabiztonsággal ki merem jelenteni, hogy ez az év legerősebb albuma! Ezt már az év végére beígért TOA album se fogja tudni überelni, az kurvaisten, Conrad 2012-re tervezett Ophidian albuma pedig nemrégiben több különálló EP-re hullott szét, ezzel diszkvalifikálva magát a versenyből.
Vajon ő állna emögött az új Tainted Audio mögött is? Lehet, hogy ez egy Cardiac-es sublabel lesz?!
Úgy látszik nincs új a nap alatt, továbbra is hagyatkozhatunk a megérzéseinkre, tapasztalatainkra és a józan eszünkre, mivel az elmúlt években szerintem kivétel nélkül minden spekulációnk maradéktalanul bejött. Ez a fenti is csak egy tipp volt a részemről, hiszen mikor az első hírek felröppentek, még baromira nem lehetett tudni, hogy mi akar lenni ez a Tainted Audio, de az tűnt a legvalószínűbbnek, hogy Ruffneck áll mögötte. Erre tessék!
Ruffneck célja azonban nem egy újabb drum&bass label létrehozása volt (hiszen arra ott van a Ruff-teck, ami bár szerintem halott, hivatalosan még nem zárta be), hanem valami olyan (tört)zenei vegyesfelvágott, amibe a mainstream hardcore-on kívül bármi belefér (halleluja!), legyen szó idustrial-ról, drum&bass-ről, crossbreed-ről, breakcore-ról, frenchcore-ról, glitch-ről vagy akár IDM-ről.
Ezek szerint elmúlt évek mainstyle-os bohóckodásai belőle is rengeteget kivettek, lehet hogy már bánja is egynémely tettét, és ezzel akar most egy kicsit korrigálni, saját maga és a közönség számára egyaránt. A hivatalos sajtóközleményében úgy fogalmazott, hogy jelenleg mindennél nagyobb szüksége van a különféle stílusokkal való kísérletezésre, hogy ne legyen korlátok és elvárások közé beszorítva, és hogy újra szabadon lélegezhessen. Ezek így nagyon nemes gondolatok, ez már sokkal inkább az a Ruffneck, akit annak idején megismertünk és megszerettünk.
Emellett kiderült, hogy az az EP, aminek tracklist-jét már korábban megismerhettük, valójában egy sampler, amivel együtt érkezik egy komplett CD-s anyag is, amin az eddig hírbe hozott nevek mellett (Gancher & Ruin, Ophidian, Strobcore, Predator) lesz Lowroller, Dither, Noiseam Crane és Meander is! Ráadásul mindez már most szeptemberben.
Habár már csak egy teljes napig kell augusztust írnunk, azért ha már ma holnap lenne, csak közelebbinek éreznénk valamennyivel Omkara Techichi októberben megjelenő dupla albumának megjelenését, ami már csak az eddig kiadott trailerek alapján is az év egyik legnagyobb durranásának tűnik, hát még így, hogy 6 számot már most teljes hosszában élvezhetünk róla!
Természetesen csak saját felelősségre hallgathattok bele, hiszen mindenképpen fel kell rá hívnom a figyelmet, hogy az alábbiak szignifikánsan megnehezíthetik a várakozási időt, mellékhatás gyanánt pedig még akár remegés is felléphet.
És a meglepetések sora még mindig nem ért véget! Lehet, hogy ez már tényleg a változás szele?! Megújul a Cardiac? Endymion-ék lelépnek? Ophidian visszatér az Enzyme-ra? Ruffneck vállalható crossbreed-et csapat az ikrekkel? Triax pedig valami sötét cuccon dolgozik, amit szintén az Enzyme-ra szánnak?! Ez így egyelőre túl szép, hogy igaz legyen.
The Grand Finale, : Hát izé... Bekaphatod akkor:) Hakkeh:) »
The Grand Finale, : Deadfly jól összefoglalta a dolgot (a coverpuzzle és a hányós... »
The Grand Finale, : Talán a legjobb alternatívát nyújtotta ez a blog azok számára,... »
The Grand Finale, : pfff ez most vicc? »
The Grand Finale, : Kár a blogért, mindig szívesen olvastam. Szerintem a TD fíling... »
The Grand Finale, : Üdv! Sajnálom,hogy abba marad ez a blog.... Szerettem olvasni,még azt... »
The Grand Finale, : Kár, nagy kár. Bár érezhető volt, hisz mikor is frissültél... »
The Grand Finale, : Idióták vagytok mind. Aki elment 2 körül, és aki ott... »
The Grand Finale, : Én is hasonlan éreztem a Thunderdome-al kapcsolatban pedig sajnos nem... »
The Grand Finale, : :( »
