Na, hogy aztán a mai napra már végleg túl legyünk minden Enzyme 40-es híren, itt van az a két extra track, amiről a mai napon lebbentették le a fátylat.
Elsőként itt van egy újabb Triax, ami konkrétan az első szóló track-je az Enzyme színeiben. Igazából nem is rossz, nekem például sokkal jobban tetszik, mint az, ami végül rá fog kerülni a bakelitre. Lehet, hogy egyébként néhányan már hallottátok, hiszen le merném fogadni, hogy a Rakehell-en pörgött.
Ez a másik meg itt valami hardstyle-szerűség, de persze valójában hardcore, így az egyszerűség kedvéért aposztrofáljuk csak simán ezt is happy hardcore-nak, azt' nagy jó. :D
A hardstyle-os áthallás egyébként egyáltalán nem véletlen, mivel a Kartel név valójában a Toneshifterz-t rejti. Nekem igazából ez is tetszik, esküszöm ez a két szám simán übereli az összes eddig bemutatottat, nem is értem miért pont ezek csúsztak le a vinyl-ekről. De mivel amúgy se tervezem, hogy megveszem, számomra ez a kérdés totálisan irreleváns.
Még jó, hogy aszontam nem jött ki Enzyme 40preview, míg Nyaraldán voltam. Pedig suttyomban feltöltöttek egyet, csak valahogy nem verték nagy dobra, így elsiklottam felette. (Mondjuk ti se szóltatok! :P)
Nagy újdonságot ugyan ez a track nem jelent, hiszen hónapokkal ezelőtt felbukkant már egyszer a kommentek között valahol, s már akkor sem fostuk le tőle a bokánkat. Hát, így második hallgatásra se sokkal jobb. Nagyon béna és unalmas kick, meg valami random sivítozás, ami ugyan nem lenne rossz, ha nem lenne annyira... random. Nem egy Whispers of a Nameless Fear, annyi szent. 4 more to go.
Na, kicsit felpörögtek a dolgok, ami azt jelenti, hogy a Cardiac hamarosan végre elengedi az Enzyme 40-et. Az eddigi preview-k ugye finoman szólva sem nagyon kápráztattak el bennünket, mi pedig csak szolgaian számoltunk vissza, abban reménykedve, hogy azért legalább egy épkézláb track csak lesz ezen a nyomorult albumon.
Nos, amint az jól látható, maradt itt még azért olyan, amit nem hallottunk. A türelmetlenek azonban már akár most rohanhatnak az Astral Music oldalára (regisztrációköteles!), ahol szar minőségben ugyan, de bele lehet fülelni mindbe. Külön ajánlom figyelmetekbe azt az egy szem Enzyme X-et, mint utolsó mentsvárunkat! Bár az is olyan, mint az album jobb minőségű, korábbi éveket idéző mainstyle-jai, hogy semmi újat nem hoznak, viszont remekül hozzák azt a színvonalat, amit elvesztettünk, egyfajta hidat képezve a múlt és a jelen között.
A másik, ami majd kibassza a szemünket, hogy geci sok az újonc. Nem csoda, a régi arcok egyre csak morzsolódnak le (legutóbb például Meagashira lépett, de erről majd írok külön), így Ruffneck kénytelen a sorokat másokkal feltölteni. Ezzel még azonban önmagában semmi gond nincs, hisz vérfrissítésre szinte mindig szükség van, ugyanakkor kicsit méltatlannak érzem, hogy ezek itt mind ezen a jubileumi kiadáson debütálnak. Biztos a régimódi rajongó beszél belőlem, de szerintem ez úgy lenne helyes, ha ki kellene érdemelni.
Fontos megjegyezni azonban, hogy csak a bakelites verzió lesz 12 számos, mert jönnek még ezen felül is extra trackek. (Ha már a minőségre nem bírtak rámenni, a mennyiséggel bizton nem lesz probléma :D) Hogy pontosan mennyi, egyelőre nem tudni, de kettő biztos.
Ha van itt még köztetek Endymion-rajongó, az most örülhet, ezúttal ugyanis egy ingyenes számmal örvendeztették meg a közönségüket. "Csak" egy like-ba kerül.
Akik számára ez azonban túlságosan is magas árnak tűnik, hisz az elveik ellen való (köztük vagyok én is), azoknak itt van YouTube-on. Érdemes meghallgatni, mert remek lett. :D Pedig lehetett volna ez akár kétesélyes is, hiszen akár azt is gondolhatnánk, hogy egy minőségibb, régimódibb, írd és mondd, kísérletezősebb track nem biztos, hogy a számukra bír még akkora értékkel, hogy pénzt kérjenek érte, hiszen már sehogy sem fér össze a popsztár imiddzsel.
Ahogy fogy a bemutatásra váró trackek száma, úgy apad a lelkesedésünk is, hiszen ezzel egyidejűleg annak valószínűsége is egyre csökken, hogy az Enzyme 40-et vállalhatónak lehessen titulálni. Vagy így, hogy most már túl vagyunk a bűvös 50%-on, és már csak 5 darab számra várunk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem lesz az? Mert amit eddig láttunk (illetve hallottunk), az több, mint hervasztó.
Bár valószínűleg már amúgy is tudja mindenki, álljon itt azért mégis csak egy kis ízelítő Promo legújabb - 2 CD-s - albumából, ami az eredeti tervekkel ellentétben nem május 18-án, hanem csak egy héttel később, 25-én fog megjelenni.
Első blikkre meglehetősen keménynek tűnik amúgy, egy-két vállalhatatlan vokált és erőltetett dallamot leszámítva egész ígéretes! Szerencsére már nem kell sokat aludnunk, hogy kiderüljön, mennyire is lesz valójában ütős a végeredmény.
Elnézést, kicsit lassan rázódom még vissza a hétköznapokba, így a blogolás is váratni kénytelen még magára. Illetve előbb még a másik blogomat szeretném valahogy lezárni, mivel egyelőre még az utazás élményeivel van tele a fejem, az új zenéket meg hallgatom, hallgatom, tetszenek is meg minden, csak nagyon gondolatot nem ébresztenek bennem. De majd igyekszem azért írni valamit mindenről szépen sorban, kezdve például a várva-várt Meander albummal. :)
Mekkora jófejség már a Cardiac részéről, hogy megvárta míg visszaérek a nyaralásból, addig ki sem adott újabb preview-t a készülő, minden előzetes várakozást sikeresen alulmúló Enzyme 40-ből. :) Köszönöm a kedvességüket, de tényleg! :D
Hogy ne ijedjetek meg, előre szólok, hogy mostantól számítva három hétig nem lesz blog. Addig is... kövessétek nyomon az Enzyme 40 sorsának alakulását helyettem is, aztán ha majd hazajöttem, megbeszéljük, hogy miről maradtam le. Pl. valami jó (nem feltétlenül az előbb említett csodára gondolok most :D) igazán megjelenhetne ez idő alatt. :)
Jó hír lehet az Enzyme 40 miatt fanyalgóknak, hogy három év után újabb Ophidian & Tapage lemez készül megjelenni a spanyol Madhouse-nál; természetesen ezúttal is hardtechno, vagy ahogy én ezt az industrial-ba hajló stílusukat hívni szoktam: hardertechno. :D
Na, ugye, hogy érezni rajta, hogy ez nem Enzyme 40-re készült?! Ebben semmi görcsös megfelelési kényszer nincs, ez ugyanolyan frissnek hangzik, mint a Financial Times 2009-ben, pedig sokan már akkor temették a hardtechno-t. Mondjuk igaz, ami igaz, nincs is valami nagy mozgolódás ezen a téren, Conrad-nak azonban megvan ez a jó szokása, hogy leszálló ágon lévő stílusokba "kotnyeleskedik" bele (hisz a breakcore-ra is akkor szaladt rá nagyon, mikor már a halálhírét kezdték el terjeszteni).